Interjú Danny Burton-nel

A következőkben olvasható írás valóságtartalmáért a közzétevő nem vállal semmilyen felelősséget, ugyanígy semmiképp nem tükrözi személyes álláspontját.  Egyetlen cikk illetve bejegyzés estében sem volt és nem is lesz szándékom illegális cselekményre, illetve annak erkölcsi elfogadására ösztönözni az olvasót.   

[A jövő héten biztosan olvasható lesz a legendás Art pályafutásának története és előreláthatólag érdekes olvasmánnyal szolgálhatok a kelet-európai bulldogok kedvelőinek is egy igazi ász,  Zinker bemutatásával. Szintén igyekszem sort keríteni a mai interjúban említett Pit General-ra és Alligator-ra is.

- bad mofo - ]

Egy interjú a legendás kutyással, Danny Burtonnel

Rám nézett, miközben néhány körülötte álló emberrel beszélt. A párbeszéd egészen biztosan a bulldogokról zajlott, legalábbis úgy rémlett, hogy a srácok texasi kutyások voltak. 5 vagy 6 évvel ezelőtt láttam először Danny-t, de akkor nem beszéltem vele. Ez alkalommal megfogadtam magamnak, hogy nem hagyok ki még egy olyan lehetőséget, amikor egy olyannal beszélhetnék, akit az egyik top dogmannek tartok. Mikor odamentem hozzá, épp sarkon fordult és igyekezett elmenni az őt körülvevő kis csoportnyi hallgatóságtól. Mikor utolértem, felém fordult és rám nézett, mintha azt kérdezné: Mit akarsz? (Azoknak, akik esetleg még nem látták, nem ismerik Dannyt, hadd mondjam el, ha kicsit napbarnítottabb lenne, nehezen lehetne megkülönböztetni Mike Tysontól.) Danny azonban meghívott magához, a meghívásnak 4 hónap múlva eleget is tettem. Egy pokoli hóvihar közepén két barátommal utaztunk hozzá, Duncanba, Oklahomába. Az egész család otthon volt és tévézett mikor kopogtattunk az ajtajukon. Hamarosan azonban már kutyás történeteket csereberéltünk! Két barátommal, akik Angliából illetve Írországból jöttek és Danny-vel a fagyos vasárnap éjszaka a jó bulldogok jellemzőiről társalogtunk, de leginkább csak hallgattuk őt, ahogy mentoráról, a híres Earl Tudorról mesélt vagy ép a távol-keleti útjáról számolt be, esetleg az edzés terén szerzett tapasztalatait osztotta meg velünk. Amikor még először láttam Dannyt, a mérete és hírneve tette rám a legmélyebb benyomást, de mikor látogatásunk végére értünk, jobban megismertem. Ez a srác nemcsak nagy volt, de őszinte és jól informált is. A következő néhány oldalon olvashatjátok az interjút, amit vele készítettem.

Danny, hogy kezdted ezekkel a kutyákkal?

Mikor kis srác voltam, még csak nem is tudtam, hogy létezik olyasmi, mint a bulldog. Így volt egészen 14 éves koromig. Azokban az időkben még csak hozzá sem juthattál pitdogokról szóló magazinokhoz, anélkül, hogy egy pites beajánlott volna. Egyszóval akkoriban minden értelemben nehéz volt a kezdés. Az első pitdog kép, amit láttam, az Pete Sparks Hunky kutyáját ábrázolta. Ez volt az a kutya, amivel Pete Kubában győzött. Sparks akkoriban szokott hirdetni a GAME COCK [Harcikakas] magazinban és én mikor megláttam azt a képet a hirdetésben, azt mondtam magamnak: ez az! A nagybátyám benne volt a „kakasozásban”, ahogy több ezer másik srác is ebben az államban, mert legális volt. Ennek a nagybátyámnak volt egy barátja, akinek nem csak kakasai voltak, de volt egy bulldogja is. A barát neve Darryl Tabot volt és azt mondta nekem egyszer, hogy ismer egy igazi bulldogmant, aki Hobartban él (Oklahoma). Azt mondta, ha érdekel, elvisz oda és így is tett a következő vasárnap délutánon.
Így találkoztam először Earl Tudorral. 76 éves volt, mikor először találkoztam vele. 23 acre-s földbirtokon élt…és olyan…nehéz ezt megmagyarázni, kifejteni, de nagyon beképzelt, pimasz ember volt. Úgy nézett ki, mint egy veszett kutya. Amikor először találkoztam Earl-el, emlékszem, nagyon félelmetes volt. Körülöttem mászkált és nem szólt egy szót sem. Earl birtoka olyan volt nekem, mint a mennyország. Azt mondta, majdnem kiszállt akkoriban a kutyázásból, ezért maradt csak 42 állat az udvarán. A kutyái nagyon harapósak, rosszindulatúak voltak, nem úgy, hogy megharapna téged, hanem amikor egy idegen mászkál a közelükben, mind teljesen izgatottá váltak, mintha egy kapcsolóval kapcsolnád és hirtelen megkattannának. Mikor Earl fiatalabb volt, több mint 100 kutyája volt általában és mellé egy csomó harci kakasa.

A következő alkalommal egyedül mentem vissza hozzá és aztán sok-sok látogatás után egyre közelebb kerültem hozzá. Earl vitt először show-ra életemben, ez San Antonioban volt (Texas). Akkoriban ez [kutyabunyó] még csak vétségnek [szabálysértés] minősült. Ha jól emlékszem 5 meccs volt szombaton és másik 5 meccs volt vasárnap.

Milyen kutyákat tartott Earl az udvarán, amikor megismerted?

Spike, Jeff, Nigger, Lucky és ez a fajta állománya volt és néhány öreg tenyészszukája. Spike akkor már öreg volt és visszavonultatta. Earl azt mondta, volt olyan, hogy Spike pusztán egy hónapban 1700 $-t hozott neki, mert 17 szukát fedeztetett vele és Spike fedezési díja 100 $ volt. Akkoriban azt hittem, az a világ összes pénze. Spike-ot akkor a század legnagyobb harapójának tartották. Csak egy kutya élte túl azt, hogy találkozott vele: Mayfield Old Lightningje, de őt is rendesen szétmellezte. Talán 15 percig tartott vagy ilyesmi. Earl mindig azt mondta nekem: minden alkalommal, amikor sebhelyet teszel a kutyádra [sebhelyessé teszed a kutyás/megsebesíted], ugyanannyit el is veszel belőle [ugyanannyit el vesztesz belőle]. Nagyon gyorsan kiszúrta a jó kutyát. Sosem rollozott hosszú ideig egyet sem. Annyira izgatott voltam akkor [az első találkozáskor], hogy nem is emlékszem Tiger Dan milyen típusú kutya volt, csak arra, hogy nagyon tehetséges volt. Lucky Howard Heinzl-től való volt, ugyanúgy ahogy Dibo is. Azonban Nigger volt Earl kedvene. Igazán szerette és fedezőkutyaként használta, éppúgy, mint Luckyt. Nigger egy igazán tetszetős, egyszínű fekete kutya volt. Végül Niggert eladta valakinek Witchitába (Texas). Akkor megváltoztatták a nevét Smokey-ra. Sok vita ment Niggerrel kapcsolatban, de csak két másik ember volt jelen, amikor rolloztam Tiger Dant saját apjával, Niggerrel: Earl maga és Don Maloney. Tiger Dan csíkos, kemény stílusú, „büntető” kutya volt. Nem igazán emlékszem mennyi ideig tartott az a roll, de igazán veszett volt és Nigger nem állt meg!!!

Honnan ered szerinted az a pletyka, hogy megállt?

Azt hiszem Don Maloney terjesztette, azért mert ő egy irigy ember volt és mert nem tudta elfogadni, hogy Earl megszeretett engem és természetesen, mert enyém volt Tiger Dan, Nigger fia. Don Maloney a barátom volt és jó dogman volt, de nem tudta elfogadni, hogy másnak is lehetnek olyan jó kutyái, mint neki. Én személy szerint nem tenyésztek eladásra és sosem fogsz látni olyan hirdetést a magazinokban, amelyekben kölyköket próbálok eladni vagy hasonlót, de az igazság az, hogy Nigger sosem állt meg! Nigger egy örökítő volt és minden idők legjobb kutyája az ő unokája, mindkét ágról (apai, anyai): ez pedig Pit General. Messze ő volt a legjobb és legpusztítóbb bulldog, akit valaha láttam.

Honnan voltak Earl kutyái? Beszélt neked valaha arról, melyik vérvonalat vagy típust szerette a legjobban?

Earl a Henry-kutyákat szerette a legjobban. Nem tudom honnan valók  voltak, de főleg fekete, nagy fejű, vörös szemű és munkaőrült kutyák voltak. Azt hiszem az apja is tartott bulldogokat még mielőtt Oklahomába jöttek. Eredetileg Kentuckyból származtak. Még Earl idejében, a századforduló környékén, nem volt repülőgép stb. ő maga mondta nekem, ha valaki küldött neki egy szukát, hogy fedeztesse valamelyik kanjával és az a szuka megtetszett neki, nem küldte vissza, hanem megtartotta magának. A legtöbb ember túlságosan félt elmenni a szukájáért, mert azokban az időkben az a vidék nagyon törvényen kívüli terület volt. Biztos vagyok benne, ez is egyfajtája volt annak, ahogy néhány jó kutyáját szerezte. Persze vásárolt is egy csomót és némelyet tenyésztett is a sajátjai közül. Earl okos ember volt, de ugyanakkor furcsa is. Például, nem voltak gyerekei, mert nem akart és egyszer azt mondta, hogy a világ egyre nyomorúságosabb, ezért senkit nem akar ilyen világra hozni. Mikor Bernice (Danny felesége) terhes lett, féltem elmondani Earlnek, Don Maloney mondta el neki.

Mi tette Earlt ilyen kiábrándulttá?

Nem tudom. Mindenki tisztelte, mint dogmant, de ő legfurcsább dolgokat mondta. Az ő filozófiája az volt, hogy mindenkit úgy kezelt, mintha az egy szarházi lenne. Egész addig, amíg be nem bizonyították az ellenkezőjét. Emlékszem, igazán meg voltam rémülve, mikor először találkoztam vele. Olyan rég óta tenyésztette és nevelte azokat a kutyákat, hogy ráragadt egyfajta bátorság. Ahogy öregedett, úgy lett még rosszabb. Egy alkalommal azt mondta, fegyver által akar meghalni: „-Stílusosan akarok elmenni”. Emlékszem, ő és testvére Bert egyszer vitába keveredtek egymással néhány kutyás magazin miatt és mikor Bert beteg volt és a halálos ágyán feküdt, utolsó kérése az volt, hogy láthassa fivérét. De Earl nem ment el, sem a temetésén nem jelent meg. Így élte az életét. Számomra ő egy különleges ember volt, nagyon sok mindenre megtanított a kutyákkal kapcsolatban, edzés stb. Például azt is mondta, hogy a tüzelés előbb fog megállítani egy kutyát, mint bármi más. A fájdalom nem állít meg egy bulldogot, de a tüzelés igen.

Earl a legtöbbször nem rollozta a kutyákat 18-20 hónapos korukig és akkor is csak néhány percre. Számomra ő volt a legnagyobb dogman aki csak élt, és nehéz egyet nem értenem vele a küzdő kutyák edzésében, trenírozásában és iskolázásában.

Azt gondolod, hogy a régi tenyésztők jobbak voltak a maiaknál?

Nem tudom, de ha mondjak egy példát. Earl gyakran kivette az összes szukát az almokból, amik nála születtek és megölte őket. Nem akarta, hogy valaki is az ő állományából tudjon tenyészteni. Nem is adott el sok kutyát. Soha nem a pénzért kutyázott. Egy igazi dogfighter volt és ilyen nem sok van manapság. Ha nekem van egy jó kanom és egy jó szukám, pároztatom őket. Nem igazán érdekelnek a pedigrék meg az ilyesmik. Az edzést szeretem. Talán egy nap érdekelni fog a tenyésztés, de most nem. Nem gondolom, hogy lenne olyan különleges vérvonal, vagy család, melynek elsőbbsége lenne bármiben is. Van jó és rossz is mindenféle tenyésztésben. Személy szerint szeretem a Boudreaux-kutyákat. Azt lehet mondani, hogy napjaink kutyái közül legtöbben Tudortól, Maloneytól, Boudreaux-tól, Mayfieldtől jönnek, ezekből a vonalakból származnak.

Szerette Earl Maurice Carvert?

Pontosan azt fogom neked mondani, amit Earl mondott nekem. Azt mondta, nem kedvelte Maurice-t. Earl leült valakivel 5 percre és bárkit kiismert ennyi idő alatt. Meg volt áldva ezzel az ajándékkal. Earl olyan volt, mint egy gondolatolvasó és az volt a véleménye, hogy Maurice egy bullshitter. Nem igazán értettem kettejük akkori viszonyát, de sosem beszélt túlságosan rosszat róla, sem túlságosan jót. Maurice az a fajta volt, aki mondott neked egy story-t és ugyan tudtad, hogy hazugság, de olyan átkozottul jó volt, igazán nem is számított, hogy igaz volt-e vagy sem.

Gondolod akkoriban általánosan elfogadott volt kutyát lopni mástól?

Nos, igen, talán úgy volt! Earl azt mondta, ha jó akarsz lenni bármiben is, az első dolog, amit meg kell tanulnod, hogyan csalj, mert ha tudod, senki nem verhet át. Engem is megtanított, hogyan csaljak, de sosem tettem ilyet, a büszkeségem nem engedett.

Tudnál még valamit mondani a Nigger kutyáról?

Nos, Nig végül Don Mayfieldnél kötött ki. Kb. 300 vagy 500 $ fizetett érte Sam Kennedynek, ami azokban az időkben igen komoly pénz volt. Nig egy örökítő volt. Volt nálam Plumber Alligátorja [Nigger egyik leghíresebb fia – bad mofo] és dolgoztam vele 2 vagy 3 mérkőzés erejéig. Nagy, fekete kutya volt és velem nyerte a champion címét. Egy Niggertől származó kutyát egy mérfőldről ki lehetett szúrni. Hasonló karakterük volt pl. ha odasétáltál hozzájuk, összepisilték magukat. 10-ből 9 egészen biztos. Valamiféle félénkségük volt és a hátukra fordultak, ha megérintetted őket.

Tiger Danomat Earltől hoztam és a Nigger x Womack’s Mert párosításból született. Csíkos volt. Earl adott Bernice-nek egy kölyköt, ami Mayfield’s Spookie-ként volt regisztrálva, de igazából az az én Spookie-m. Engem igazán nem érdekel, mert ahogy már mondtam, én nem foglalkozok kutya eladással és felőlem Don azt teheti, amit akar. Akárhogy is, Earl Bernice-nek adta azt kölyköt. Egyszínű fekete volt. Később fedeztettük Tiger Dannel és ebből a párosításból lett a legjobb kutya, aki valaha járt ezen a földön. Az ő neve Pit General volt. Egy igazi szuper-kutya volt és sosem láttam hozzá hasonlót azóta sem, hogy ellopták. Tiger Dan kettőt nyert nekem, de Spookie sosem harcolt. Ő egy hideg szuka volt. Két kanom és hét szukám volt. A szukák mind hidegek voltak, sosem nyertek volna, de a kanok…ó ember! Ők valami különlegesek voltak.
Generalnak volt egy testvére, őt még nála is jobban szerettem, a neve Satan volt. Egyszer, mikor Sam Kennedy-nél voltam, elszabadult a láncról Sátán, megölt előbb 3 disznót, majd nekiment egy Killer nevű kutyának, ami már négy meccset nyert. Megölték egymást.
Visszatérve Generalra, ő egy 42-44 fontos kutya volt és súlyában verhetetlen volt. Abszolút csodálatos volt, minden ízében és minden értelemben egy ász. Az egyik legkeményebben harapó kutya volt a pit dogok történetében. Egy időben volt néhány nagyon jó kutyám egyszerre. Volt egy 4 x győztes Ranger nevű, őt Earltől hoztam és Jimmy Boots testvére volt. 52-54 fontos kutya volt. Szintén nálam volt egy Vick, Gatlin és egy Bobbyson nevű kutya. Odatettem mindegyiket Generalnak, aki szó szerint meggyilkolta mindegyiküket, csak annyi idő alatt míg elmentem és hoztam őket neki, egyiket a másik után. Másnap átjött Don Mayfield és Phyllis és az összes kutya a házában volt, kivéve Generalt, mert ő ott állt a láncán. Don kérdezte: mit csináltál Danny? Mondtam neki rolloztam néhány  kutyát tegnap. Erre ő: miért rolloztad őket csak egymással, ezzel a feketével miért nem? Mondtam neki, hogy mindet ennek a feketének tettem oda, amire ő: „Micsoda? Mennyit akarsz azért a kutyáért?” Így lett Doné General.

Mi lett vele Donnál?

Meccselt vele valami Billy nevű oklahomai srác ellen. A kutyája egy Duke nevű jó fej-kutya volt. Generalnak nem sikerült megfognia elég sokáig, de mikor megragadta, kettéharapta. Ezután Generalt Fraddie Jones Black Bartja ellen meccselték. Valójában Pat Patrick írt egy levelet Donnak, amiben azt írta, hogy az a Bart kutya még egy medve elől is el tudná venni a húst és hogy ő maga [mármint Patrick] még rollozni sem engedne kutyát Bart ellen. Don ekkor megkérdezett engem, mit gondolok a dologról. Azt mondtam nem lesz probléma, mivel én már megpróbáltam bántani azt a kutyát mindennel, amim csak volt, még sem sikerült. Erről a harcról legalább annyit beszéltek a megrendezése előtt, mint a Tyson-Spinks bokszmeccsről. Kutyások jöttek az ország minden részéből, csak hogy lássák ezt a meccset. General 52 perc alatt megölte Bartot, majd a meccs után ellopták. Kaptam egy levelet Roland Fontenottól néhány képpel Generalról, amiben azt írta, hogy a Bart-meccs valójában a hetedik percben véget ért, mert General ekkorra eltörte ellenfele mindkét vállát és később a meccs folyamán szinte kitépte a lábát. General a természet szörnyszülötte volt, megevett volna egy kutyát is, szó szerint széttépte őket és elkezdte megenni őket. Olyan örült volt, hogy nem is lehetett pároztatni egy szukával sem. Egyszer, mikor Don a városban volt valami bevásárláson, egy tüzelő szuka elszabadult a láncról és odaszaladt Generalhoz, aki megölte, annak ellenére hogy a szuka épp tüzelése csúcsán volt. Jimmy Wimberly találta meg a szukát és mondta nekem, hogy látta, ahogy General a szuka felett állt és szakította le róla az izmokat.

Most már tudom, ki lopta el Generalt és néhányan meg is erősítettek ebben, de nem akarom elmondani, mert már nem lenne jó.

Oklahomai vagy texasi kutyás volt a tettes?

Igazán nem akarok semmit mondani erről, mert akkor eltalálnád. Nem a tisztelet az oka, hogy nem akarom, hogy ez kiderüljön. A lényeg az, hogy General egy dupla Nig-kutya volt és ez, illetve az a tény, hogy Nigger sosem állt meg, arra késztet, hogy azt higyjem, hogy ő egy nagyszerű egyéniség és pokoli örökítő volt.

Melyik volt a második legjobb kutya amit láttál?

Évekkel ezelőtt meccseltem Holt’s Jeremiah és Stinson’s Art ellen is. Mindkettő jó kutya volt, de annyi jót láttam már, hogy nehéz lenne kiemelni csak egy-kettőt közülük. Egy másik küzdelem is nagyon érdekes volt számomra, mégpedig amikor Ralph Greenwood meccselt kutyát Jim Stinson ellen. Stinson egy fekete Cannon nevű kutyát rakott be, egy büntető, támadó kutyát, akit az előzőekben már láttam 20 perc alatt kutyákat ölni. Greenwood Crazy Dugan kutyájával versenyzett és nyert is, mert ő volt a game-ebb. Egy igazi klasszikus meccs volt.

Milyen volt a grand champion kutyád, Hank?

Hank egy forgolódós/kifordulós kutya volt. Képes volt minden alkalommal a szívinfarktust hozni rád, akárhányszor is láttad. Minden bunyója után megpróbáltam eladni, de miután látta valaki, senkire sem tett elég jó benyomást, hogy megvegye őt. Győzött Carver, Louis Cheek, Fontenot és Chicken Sam ellen, tehát legyőztünk néhány igen jó kutyást. Hank egyébként határozottan game volt. Akármit tehettél vele, hogy megállítsd, sosem sikerült. Nagyon hamar kifordult a harcban, teljesen becsukta a száját és teljesen elfordult ez ellenféltől, de mindig scratchelt. Végül eladtam Patricknak 1500 $-ért. Hanknek volt két kan testvére, Smith és Jesse, ők csak úgy, mint Hank nagyon game kutyák voltak. Sosem voltam igazán jó kutyák eladásában, mert sosem érdekelt eléggé ez, de elmondok valamit egy másik kutyáról, ami az enyém volt. Peterbuilt volt a neve és az O’Brian kutyából illetve egy Babe nevű szukából volt. Én magam tenyésztettem ezt a kutyát és végül Doyle Reddicknél végezte. Én nem tudom, hogy igaz-e, hogy megállt, de mikor nálam volt, sosem állt meg. Nem szerettem azt a kutyát, mert egyszer kiemelkedően nézett ki, másszor pedig olyan volt, mint egy gebe. Szóval egyszer egy csomó kutyás volt nálam és próbáltunk néhány kutyát. Próbáltuk ezt a kutyát is. Egész jól ment neki, én pedig azt mondtam, bárki, aki akarja ezt a kutyát, megkaphatja ingyen. De mindenki megfordult és elsétált. A kutya kb. 20 hónapos lehetett akkortájt. Senki nem akarta őt és amit mondani akarok az az, hogy akkor sem tudtam, kutyát eladni, ha akartam volna. Ugyanez volt Hankkel is: akárhányszor eladásra ajánlottam, senkit nem érdekelt. Később, azt hiszem, elcseréltem Peterbuiltet néhány más kutyáért, Reddick pedig csinált a kutyával kb 35 000 $-t. Én azt hittem, nem nyerhetek vele, valami olyasmit éreztem, hogy úgy vagyok vele, mint a rodeóval: ha megyek, mindig a legrosszabb lovat kapom. Erre egy barátom azt mondta: „Fiam, téged nehéz legyőzni és ezt ők is tudják, ez az, amiért a legjobbjukat hozzák mindig ellened.” Earl meg azt mondta: „Ha legyőznek téged, legalább egy igazán jó tegye.” Más szóval veszíteni nem szégyen, ez is a játék része!

Mi a helyzet a Tonka kutyával?

Egy fogadáson nyertem egy kaliforniai sráctól, Lou Lewis-tól. Bobby Smith hozta el a kocsiján és én neveltem 11 hónapos koráig. Akkor Ronnie Anderson megvette. Egy csomó kutyám volt akkor és erről meg nem tudtam biztosan, hogyan tenyésztették. Egyébként Tombstone és Red Baby párosításából született. Ronnie szerencsés üzletet csinált azzal a kutyával, jó kaliberű kutya volt. Láttam Tonkát menni és tetszett az a kutya. Szintén láttam Tombstone-t Bullyson Jr. ellen és az egy klasszikus mérkőzés volt. Don vékonyan hozta Tombstone-t, úgy nézett ki, mint egy csontváz, mint egy zsák csont, de Bully nem tudta megölni. Bullyson Jr. egy „gonosz” kutya volt, végig a vörös orrú felett volt. Jó kutya volt Tombstone, de a game-sége  volt a kulcstényező, folyamatosan jött, nem számított Bully mit csinált vele. Don nagyszerű tréner volt, leszedte finoman pont annyira a kutyákat, hogy még erősek legyenek. Dontól származik egy sor olyan tréning/kondicionálás módszer, amit ma is használnak, mint például a kiszárítás módszere. Természetesen a kutyának szüksége van valamennyi nedvességre a szervezetében, de nem akarod, hogy túl vizes legyen és Mayfield igazán tudta, hogyan kell kiszárítani. Szintén ő vezette be a macskás futtatót és tökéletesítette arra a formára, amit olyan sok ember ma is használ. Donnal hosszú ideje barátok vagyunk és örökké azok is maradunk. Azonban Don nem ugyanaz a Don Mayfield, mint akivel fiatalabb koromban találkoztam, de az idő megváltoztatja az embereket. Néhány ember nem érti és talán ezek az emberek nem mentek keresztül annyi mindenen, mint Don. És talán ők is fognak valami rosszabb dolgot tenni, ha megöregszenek. Úgy akarok rá emlékezni, ahogy én akarok: mint a legnagyobb dogmanek egyikére az én időmből. Ha visszatérne a game-be ma, bizonyítana nektek emberek. Igazán jó dogman volt.

Mit tudsz mondani Alvinról? Igaz volt amit Earl mondott, hogy Alvin volt a leggame-ebb akit ő valaha látott a kutyasportban eltöltött több, mint 40 év alatt?

Igen, ez így igaz. Randy Foxnak volt egy Alvin The Dog nevű fekete és fehér, Lightningra tenyésztett kutyája. Meccseltem ellne egy kutyával, amit a parkban találtam (sic!). Azon a napon négy vagy öt páros küzdött és Don Maloney szervezte őket össze. Emlékszem aznap havazott, csakúgy, mint ma. Don minden meccsért belépődíjat kért, kivéve a mi találkozónkért, ami a legutolsó volt a sorban, azt gondolta Randy és én úgysem tudunk olyan kutyákat hozni, amik elég jók ahhoz, hogy megnézzék őket.  Igazán nagyon szerettem Dont, de nagyon féltékeny, irigy személy volt és már oda is ítélte a meccsünk előtt a best of dog díjat valakinek. Azt hiszem, mi 39 fontban küzdettünk és 2 óra 23 percig tartott. Nagyon szoros küzdelem volt végig. Alvin nyert és az én kutyám a scratch vonalon múlt ki. Nagyon jó, kiegyenlített mérkőzés volt, emellett Alvin hozott néhány igen jó utódot is.

Mi lenne ha választanod kéne egy olyan kutya között, ami deadgame és akkor is scratchel, ha az összes lába törött és le sem veszi a szemét ellenfeléről, de kevéssé tehetséges vagy egy olyan között, ami csodálatosan küzd, gyakorlatilag rövid időn belül megöl mindent, amit leraksz elé és ott a pitben kész felfalni ellenfelét, ám ha nyomás alá kerül, kinéz? Azért mert talán megállna!

Hú, ez egy nehéz kérdés! Nem igazán tudom. Szeretem a küzdő típust, amiben van tehetség és képesség gyorsan lerendezni a dolgot, de egy game kutya valószínűleg jobb örökítő lehet, nagyobb százalékban adhat game utódokat. Azokat a kutyákat szeretem, amelyek mind gameness-szel, mind képességekkel, tehetséggel bőven meg vannak áldva, mert mindre szükséged lesz, ha egy igazán jó kutya ellen akarsz engedni.

Különleges küzdőstílusról?

A gyors, támadó típusú kutyát szeretem, ami hátsó lábra és gyomorra megy. Earl mindig azt mondta, a legjobb kutya a fej-kutya, mert távol tudja magától tartani a bajtól. Valószínűleg a legjobb fej-kutya, amit láttam, az a Tornado szuka volt. De a legjobban a „rossz” kutyákat szeretem: úgy értem a támadókat, akik kezükbe veszik a kezdeményezést és folyamatosan próbálják megölni ellenfelüket. [angolul sokkal tökösebben hangzik: „…and never stops trying to kill his opponent „– bad mofo]

Szerinted van olyan, hogy támadó fej-kutya?

Nem túl sok olyat láttam. Ezeknek a fejező kutyáknak a legtöbbje csak megpróbál távol maradni a bajtól. Earl azt mondta, ha nem tudsz megverni egy fej-kutyát, akkor annak jónak kell lennie. Pit General egy igazi bél-evő volt és nem hiszem, hogy akármi is távol tudta volna tartani magától bármennyi időre is.

Szerinted egy rossz jel, ha egy kutya forog a megmérettetés során?

Nem hiszem, hogy az lenne. Néha épp csak a stílusuk ilyen. Hank volt a legjobb bizonyíték erre. Két perc után elkezdett forgolódni, mégis extrém módon game volt. Láttam még néhány ilyet és amíg scratch-elnek nem érdekel, forgolódnak-e vagy sem.

Mik a tapasztalataid a korán érő kutyákkal kapcsolatban? Hiszel a mondásban „korán indul, korán megáll”?

Igen, biztos vagyok benne és elmondom miért. Legtöbb emberben nincs elég türelem és józan ész, hogy ezekkel a korán érőkkel várjanak, míg idősebbek lesznek. Fiatalon elkezdik őket túl keményen rollozni és a legtöbben meg is állítják a 12-14 hónapos kölyköket, csak azért, mert bunyót akarnak látni. Szeretem a korán érőket, ne érts félre, csak én épp olyan óvatos vagyok azokkal is, mint azokkal, amelyek két éves koruk után indulnak.

Mennyire jól ismerted a többi dogmant, mint például Fitzwater, Teal, Boudreaux, Taylor, Kinard stb.?

Néhány alkalommal találkoztam Fitzwaterrel, de mindannyiszor piás volt. Nem hiszem, hogy egy tréner lett, volna sokkal inkább tenyésztő volt, mint bármi más. Jim Taylor perfekcionista volt a szukákkal és emellett jó tréner is, az előbbi miatt pedig „Bitchman”-nek is hívták. Sokat tanultam az edzésről Earl-től és Mayfield-től. Igazán szerencsés voltam, hogy a legnagyobbak közelében lehettem. Ralph Greenwoodról is azt gondolom, hogy egy jó tréner volt. Láttam néhány kutyáját, amit kiemelkedő formában tett a pitbe. Don Maloney legtöbbször nem tudott távol maradni partizástól, ezért mindig volt valakije, aki dolgozott a kutyáival. Egy igazi nőcsábász volt, egy „ladies’ man”, és ez is ölte meg. Ronnie Anderson szintén egy jó tréner volt, de ő olyan valaki, akivel egyáltalán nem foglalkoztam. Sosem volt vitánk vagy ilyesmi, de csak üdvözöltük egymást, „hogy vagy?”, ilyesmi és semmi több. Floyd Boudreaux nekem az alap, ahonnan minden jó kutya származik. Boldog vagyok, hogy készítettél vele egy interjút, mert ő nagyon megérdemli. Ha vetsz egy pillantást a pedigrékre és az ősöket kezded vizsgálni, még Carver pedigréi esetében is, látni fogod, hogy mindenki valójában Boudreaux kutyáival kezdett. Ha Floyd mond neked valamit, biztos lehetsz benne, hogy az igaz. A legmélyebb tisztelettel vagyok iránta.

Mayfield írta „Rednecks” című könyvében, hogy Boudreaux Eli kutyája nem Candy-től, hanem Cry Baby-től [egy 4xw szuka Dibo-tól] és Scrub-tól született. Mit gondolsz erről?

Semmit. Don jó barátom és Floydot is nagyon tiszteletem, de semmit nem tudok arról, hogyan lett kitenyésztve az a kutya. Láttam meccselni Clevelandben, de aztán bejött a törvény és vége lett mindennek.

Mississippi államban találkoztam Leo Kinard-al, aki egy igazán nagy ember volt. Egy igazán kedves úriembernek látszott. Ő és George Saddler mindketten Mississippiben éltek. Saddlernek Floyd akkor mutatott be, mikor az egy Muskrat nevű kutyával versenyzett. Ez kis kutya egy igazi bél-evő volt. Arra a show-ra egyébként Bobby Smith-szel, Maloney-val és Wayman Davis-szel mentem le, Maloney kutyát is hozott akkor. De mind közül, Earl Tudor volt igazából az én emberem. Próbáltam minden második hétvégén elmenni hozzájuk és eltölteni egy kis időt vele és Flo-val.

Hogy edzed kutyáidat? Hiszel a szteroidok használatában?

A macskás futtatót részesítem előnyben, mivel a kutyák többsége rémültnek tűnik a futópadon. A macskás futtató a földön van, ezért úgy hiszem jóval természetesebb. Szeretem, ha szakaszokra oszthatom a munkát. Például az első lesz az első ciklus, a második a második és így tovább. A legfontosabb a megfelelő alap, amivel a versenyzőnek rendelkeznie kell, hogy elkezdődhessen az igazi munka. Ez az egyik kulcsszó: előkészület. Mikor elkezded a tényleges munkát, fokozatosan kell növelni az edzéstávokat. Minden egyes szakaszban el kell érni egy csúcs-időt és csúcs-távolságot. Mondjuk, hogy megdolgoztatom a kutyát 100 %-on, majd a következő nap kicsit kevésbé kemény edzést kap, kb. 80 %-ost, majd az azután következő napon kb. 70%-ot követelek, eztán pihenőnap jön. Ezután ismét keményebb munka következik, 100%-ot kell megint teljesítenie. A lényeg, hogy úgy építem fel a munkát, hogy később a könnyű napokon a kezdeti 100%-ot kell teljesíteni, míg a kemény napokon értelemszerűen ennél jóval többet. A legjobb eredményeket akkor értem el, mikor napi 8-10 órát edzettek a kutyák a futtatón. Ekkor így ment a felkészítés: négy egymást követő nap kaptak edzést, majd egy nap pihenő következett. A pihenő után megint egy nap munka jött, utána rögtön megint újabb pihenőnap. Az egyik ilyen ciklus szerint edzett kutyám 39 perc alatt megölte ellenfelét, míg egy másik két órás küzdelme után olyan erőben volt, hogy haza tudott sétálni. Ha egy jó alapállapotban lévő kutyát kell felkészíteni, ahhoz nekem elég hat hét. Viszont ha a kutya kövér és formán kívül van, legalább nyolc hétre van szükségem a kondicionálására. Ami a szteroidokat illeti, tudom, hogy vitatottak, ám én úgy gondolom, hogy működnek. Mondd meg, miért használnák a sportolók, ha nem okozna különbséget a teljesítményükben? Használtam már Testosterone-t, Equipose-t, Winstroll-t és még néhány anabolikus szteroidot, de olyan sokan használják és olyan sokféle módon, hogy nehéz megmondani melyik lehet a leghatékonyabb módszer. Equipose-ból általában havonta egy alkalommal 1 ml-t szoktak adni az állat minden 50 fontja után, de én személy szerint nem használom többé, mert sok mellékhatása van a májra és a többi szervre is, plusz gyilkolja a kanok spermáját. A szteroidok, amiket most használok, alapvetően humán szteroidok. A tesztoszteron az alapja minden szteroidnak. Testosterone-t azért nem használok, mert extrém módon fokozza az állatok nemi ösztöneit.

Hiszel a szénhidrátos étrendben, a protein étrendben? Mi a helyzet a vitaminokkal?

Vannak a szénhidrátok és vannak a komplex szénhidrátok, ez az üzemanyag, ami biztosítja az energiaellátást. Természetesen a zsír is energiát tartalmaz, csak tele van rengeteg kalóriával is. [ kissé zavaros számomra ennek az értelme: Fat isenergy, too. But it has tremendous ammount of calories.] A hús jó protein forrás és emellett magas százalékban tartalmaz zsírt. Don Mayfield mondta nekem egyszer, hogy szerinte a legjobb az, ha minél közelebb maradunk a természethez. A kutya húsevő, ezért azt gondolom, alapvetően ezzel kell táplálni. A Unipro kihozott egy új terméket Carboplex néven, ami jó. Azt gondolom, hogy mind az étrend, mind az elvégzett munka egyaránt fontos a győzelemhez vezető úton, de ha választásra kényszerülnék, azt mondanám: te edzheted őket, csak hadd én etessem.

Hiszel a B12 és B15 vitaminokban és injekciókban?

A B15 szerintem túlértékelt, a B12-t pedig nem igazán ismerem. Azt hiszem jobb, ha jó minőségű ételt és egy kis szárított májat etetsz.

Danny, mit tudsz mondani Tajvanról?

Egyszer valaki felhívott, én pedig lecsaptam a kagylót, mert azt hittem viccelnek velem. De visszahívott és megkért, hogy ezúttal ne tegyem le. Kérdezte én vagyok-e Danny Burton? Azt mondta, 4 évébe telt, míg megtalált. Megkérdezte átjöhetne-e meglátogatni, mire én, még mindig abban a hitben, hogy csak vicc az egész, azt mondtam neki: „-Persze, gyere át.” A következő alkalom, hogy beszéltem vele, egy péntek éjszakai hívás volt: „- A reptéren vagyok. El tudnál jönni értem?” Na, így találkoztam Johnny Lai-jal először. Itt tartózkodása alatt, megkérdezte, volna-e kedvem ellátogatni Tajvanra, én pedig igent mondtam. Edzettem is kint kutyát. Tajvanon legális a kutyaviadal és emellett iszonyatos pénzekkel fogadnak is a meccseken. Ezek az emberek nagyon-nagyon lelkesek és komolyak. Olyannyira komolyan veszik, hogy emiatt majdnem hiányzik is belőle az öröm, a vidámság [fun]. Hatalmas futópadokat építenek, mert hagyományosan Tosa-inukat is használnak. Johnny Lai vitt elsőként pit bullokat Tajvanra az Egyesült Államokból és ő írta meg az ott használatos szabályokat is. Én építettem kint az első macskás futtatót és én tanítottam meg nekik, hogyan használják megfelelően a kutyák edzésére. 27 napig voltam odaát, noha az eredeti elképzelés szerint 40-ről volt szó. A távol-keleti konyha azonban annyira különbözött attól, amit megszoktam, hogy korábban hazajöttem. Rizzsel és hallal etettek minden nap: rizs volt reggelire, rizs volt ebédre és rizs volt vacsorára. Valójában királyként kezeltek, de az egyetlen alkalom, amikor igazi hússal találkoztam , akkor volt, mikor egy szekeret húzó tehenet láttam. Már a puszta látványától éhes lettem.

Nincs McDonald’s Tajvanon?

Van, de kínai McDonald’s és semmi mást nem árulnak, mint fishburgert.

Miben más a kinti szabályrendszer ?

Nos, ha egy kutya a földön van és nincs fogásban legalább 10 másodpercig, fölveszik és scratch-elnie kell, akkor is, ha egyébként a másik tartotta a fogását. Ha scratch-el, de megint lemegy és megint nem fog 10 másodpercen keresztül, újból bizonyítania kell, hogy folytatni akarja. A lenti kutyának tehát mindig meg van az a lehetősége, hogy megálljon. [nem felváltva scratch-elnek] Szintén érdekes, hogy a sarkaknál 6 láb [kb 180 cm] magasan nagy jégkockák vannak felpakolva és ezekkel, illetve nagy ventillátorokkal hűtik a versenyzőket. Ezek a dolgok azért működhetnek ott, mert ezek az emberek nem fogják átverni egymást.

Úgy gondolod, hogy a tajvaniak becsületesebbek, mint az amerikai emberek?

Igen, abszolút! Ezeknek az embereknek ez büszkeség és elvi kérdés. Nem akarok Amerika ellen beszélni, de ezek az emberek mások. Az Államokban úgy tűnik, hogy az átlag dogmant inkább a pénz érdekli, semmint a kutya. A tajvaniak azonban extrém módon becsületesek, ugyanakkor nagyon nagy szerencsejátékosok is egyszerre. Ez az, ami miatt ingyen repülhetnek Las Vegasba! Odaát az egész üzlet nagyon jól szervezett és neked sosem kell félned, hogy valaki át akar ejteni. Gyakran 2 – 3000 (!) néző van egy show-n és nagyon keményen fogadnak. Olyannak is szemtanúja voltam, hogy bőröndben hozta a pénzt a fogadó, előtte sosem láttam ilyet! Ha veszítenek és kifogynak a pénzükből, az ujjaikban fogadnak. Nekem a jobb kezemről hiányzik egy ujjam és egy srác odajött hozzám, kérdezte: „-Elvesztetted a fogadást?”

Handlerkedtél is odaát?

Nem, mivel én nem értem azt a nyelvet és az ottaniak közül pedig Johnny volt az egyetlen, aki értett engem. Hoztak egy kutyát Bud Petrie-tól, Stabber névre hallgatott, de én azt mondtam Johnny-nak, ez a kutya nem tud nyerni. Megkérdezte miért, én pedig mondtam, azért, mert öreg. Az idő megváltozat mindent és az a kutya pedig túl öreg volt. Észre kell, hogy vedd az ilyet. Gondolod, hogy Ali vissza tudna térni és megverné Mike Tysont? Kizárt.

Szerinted jó kutyák vannak most Tajvanon?

Sok kutyát vásároltak innen; ha most vesznek valamit, átjönnek és viszik magukkal, mikor hazamennek. Ugyanúgy, mint az angolok, akiket néhányszor már rendesen átvertek az amerikaiak bulldog vásárlás folyamán. Most már ők is személyesen jönnek és viszik a kutyákat. Azt hiszem egyre jobb kutyáik lesznek egyébként. Én nem tudnék valakinek a bizalmából hasznot húzni, valakiknek ez nem jelent gondot. A tajvani és európai emberek nem fognak ilyet csinálni, mert nekik ez büszkeség dolga.

Gondolod, hogy az ilyen csalásokat [hamis pedigrével visszaélés, mérgezés stb.] nyilvánosságra kellene hozni a magazinokban?

Igen! Ez a legkevesebb, amit tehetsz, de ki fogja megtenni? A legtöbb ember nem akar kiállni és elmondani az igazat. Nem akarnak bajba kerülni, mert egy csaló hazudozó vagy egy kutya-mérgező bármit meg fog tenni, hogy megvédje üzletét. Nem látok különbséget aközött, hogy valaki átver és aközött, hogy fegyvert nyom az arcodba az utcán és ellopja a pénzedet vagy betör a házadba. Akárki csal a kutyákkal [itt feltehetőleg meccs-kutyával történő csalásról beszél: „put a rub on a dog”; vegyszeres bedörzsölésre gondolok – bad mofo], az egy „scumshit” és rosszabb, mint egy tolvaj!

Gondolod, hogy megelőzheted mindezen csalásokat a kutya lemosásával?

Nem gondolom, mert a cuccokat használni fogják a lemosás után. Ha sok pénzért játszanék, mint Tajvanon teszik, a handlert ugyanúgy lemosatnám, ahogy a kutyát, majd új, kezeslábas-szerű védőruhába öltöztetném, amiken még zseb sincs, ezután új cipőket is kapnának és még néhány egyéb óvintézkedést tennék. A régi időkben a nikotin-szulfát volt a kutya-mérgezők kedvenc szere, de gondolom ma sokkal kifinomultabbak a módszerek.

Ha újra kezdhetnéd, mit tennél?

Nagyon szerencsés voltam, hogy mikor kezdtem, a legnagyobbak még mind a game körül voltak és persze Earl Tudor olyan sok mindenre tanított meg, hogy el sem tudom mondani neked. Nekem Earl Tudor és Pit General voltak a legjobbak és amíg élek nem felejtem el őket.