Don Mayfield: Pit General története
General története akkor kezdődött, mikor Earl-nél [Tudor] voltam és láttam Niggert az anyjával, épp akkor fejezte be a nevelést. Aznap, barátom Bobby és én megvettük Nigger szukatestvérét Candy-t. Mi Niggert akartuk, de Earl nem akart megválni tőle. Majdnem 2 évvel később Bud [Womack] Mert nevű szukáját vittem Earl-höz fedeztetni Niggerrel. Ez volt az első alkalom, hogy az a kan fedezett. Az alomban született 8 fekete és 2 csíkos kölyök. Az egyik csíkos kan, míg a másik szuka lett. A két csíkost elvittem Earl-nak a fedezésért cserébe, aki eladta őket Danny Burton-nek. Danny a szukát továbbadta, míg a kant meghagyta, s a Tiger Dan nevet adta neki.
Később Danny Burton kölyökként vásárolt egy Spooky nevű szuka kölyköt Earl-től. Miiután nyert egy meccset Tiger Dan, fedeztette Spooky-val és ez a párosítás eredményezte Pit Generalt. Később megvásároltam Danny-től Generalt 7-8 másik kutyával együtt. 16 hónaposan vettem és ő volt a legolcsóbb azok közül, amiket aznap üzleteltem. Mindegyik, amit akkor vettem Earl által tenyésztett állat volt, kivéve egy Vick nevűt. Vick nyert meccset és Danny kedvence volt, ő volt a legdrágább abban a csapatban.
Az első meccsem General-al Frank Fitzwater Duke nevű kutyája ellen volt. Duke messze a legjobb fejkutya volt, amit addig valaha láttam. Iskoláztam Generalt és ő az a típus volt, aki addig hajtott, dolgozott keményen, míg össze nem jött neki a fogás. Akkor egyenesen az ölésre ment azzal a fogással és tudta, ismerte a gyilkos fogásokat. Duke egy kemény szájú fej-kutya volt, jóval keményebb harapású, mint a Zeke. Igazán keményet tudott harapni és tartotta a fejet, távol tartva magától és a fogástalálástól a legkeményebb kutyákat. Láttam őt többször, mikor iskolázták: mellette az Eli-kutyák gyengéknek tűntek.
Frank edzette Duke-ot egy közös barátunk, Billy Perdue segítségével. Két kifogástalanul felkészített kutya állt szemben egymással a pitben. Még a meccs előtt épp General-t készítettem a mérlegeléshez, mikor odasétált Frank és a következőket mondta: „- Donnie, hogy érzi magát a fekete kutyád?” Ránéztem Frank-re, a jobb szeme felfelé bámult, míg a ballal lefelé nézett és közben hatalmas vigyor volt az arcán. Féloldalra csaptam a szalmakalapom és azt válaszoltam: „- Jesse, a legjobb formában lévő kutya, amit valaha felkészítettem, még a Goldie kutyáénál is jobb.” [Don edzette és ő volt a handlere Fitzwater's Goldie-nak a meccsén]
Mikor ismét ránéztem Frank-re, jobb szeme egyre lejjebb fókuszált, bal szemével egyenesen a szemembe nézett és azt mondta: „- Jobban teszed, ha valóban készen áll, mert ezt meg kell ölnötök.” [ saját kutyájára célzott – bad mofo] Később Frank kérdezte, akar-e valaki fogadni? Billy erre odajött hozzám: „- Fogadok veled egy százasban, hogy Duke 45 percen belül nyerni fog.” Én erre azt mondtam Billy-nek, a meccs nem fog 45 percig tartani és álltuk a fogadást.
A meccs kezdetétől, majdnem 40 percig General keményen dolgozott és tolta ellenfelét, de nem tudott jó fogást találni Duke-on, miközben az elég durván „felzabálta” a fejét. Frank a sarkában állva, nevetve mondta: „- Donnie, nem tudja megölni, ha nem tudja megharapni.” – és a szemei össze-vissza mozogtak. És ekkor General megfogta Duke mancsát. Keményen megharapta és összetörte, majd a fogást egy kicsivel feljebb vitte, ott is eltörte a csontot. Ezt egészen addig csinálta, míg végül felért a vállig. Ekkor Frank, hallva, ahogy eltörik Duke válla, ugyanabban a pillanatban fingott(!) egy nagyot. Ránéztem öreg barátomra és egy nagy mosollyal az arcomon azt mondtam: „- Most elkaptunk titeket!”
General elkezdett nagyon felhevülni. Már majdnem 45 perce dolgozott nagyon keményen, mikor egy kis levegőhöz akart jutni. Duke felállt és közben rázta General fejét. General ekkor elindult felém Duke-kal és megragadta a másik lábát. Ez a mi sarkunkban volt. Felnéztem és Frank azt mondta: „- Meg kell öljétek, Donnie.”
General ugyanazt tette ezzel a lábbal is, mint az előzővel: megragadta és eltörte több helyen, míg elérte a vállat. Mikor elérte, ugyanúgy eltörte azt is, mint a másikat. Később General elfeküdt Duke-on, s míg egy kis levegőhöz igyekezett jutni, rám nézett. Frank közbeszólt: „- Messze van még a halottól.” Miközben hagytam, hogy General egy kis levegőhöz jusson, igazán csend lett. Generalt feléhajolva kezdtem bíztatni, erre felállt Duke fölött, majd megragadta a térdét és akkorát harapott, hogy belegörbült a háta is: eltörte a hátsó lábát is. Mikor General célbavette Duke hasát, annyit mondtam: „- Most már nem fog soká tartani Frank.” Duke sírt. Ekkor General elfeküdt Duke-on, elengedve a fogást és engem nézett. Én Frank szemében néztem, aki meg az én szemeimet vizslatta. Megkérdeztem, készen állnak-e a scratch-ükre?
Szétválasztottuk a kutyákat, a bíró pedig így: „- A vörös orrú scratch-eljen!”. Miközben Billy [aki Duke handlere volt ezen a meccsen] befordította a kutyát, azt mondta: „- Fogadjunk egy százasban, hogy megcsinálja a scrath-et!” Még mielőtt bármit is mondhattam volna, elengedte a kutyát, aki a földre zuhant, de kúszva próbált átjutni a pit másik sarkába, General felé, de nem tudott felkelni. Billy felvette, kivitte a ringből. 5 perc múlva elpusztult.
Mikor a meccs után vittem vissza Generalt a kocsihoz, Frank odajött és azt mondta: „- Donnie, ez a legjobb kutya, amit az évek alatt valaha is láttam és top kondícióba is hoztad.”
General a Duke-meccs után:
Pit General következő meccse úgy került megbeszélésre, hogy Freddy Jones nálam volt, nézegette a kutyáimat, én meg azt mondtam neki: „- Látod azt a sáros, fekete kutyát? Meccselni fogom ellened, a nagyobb kutyád ellen és felhízlalom 2 fonnttal, ha versenyzel a következő összejövetelünkön azzal, amivel Las Vegasban nyertél.” Ekkor érkezett meg Larry McCall és Indian Sonny és elég közel értek már ahhoz, hogy hallják, miről is volt szó, Freddy pedig látta őket a szeme sarkából.
Freddy Jones volt a tulajdonosa annak a Black Bart nevű kutyának, aki nyert már két nagy pénzes meccset a nyugati parton, a legutóbbit 0:21 alatt, megölve ellenfelét Vegasban. Bart hasonlóan volt tenyésztve, mint Duke, de stílusában más volt, abban inkább Generalra hasonlított, már ami a módszerét illette: igazán mély, gyilkos fogásokat ejtett ellenfelén.
Freddy tudta, hogy el akarom kapni, mint ahogy tudta azt is, hogy vagy elfogadja a kihívást vagy vég nélkül hallgathatja majd Larry és Indian ugratását. Freddy egyébként egy bakersfield-i (CA) üzletember volt. Azt hiszem Larry McCall volt az, aki feltette a kérdét: „- Nos, Freddy, mit fogsz csinálni?” – a Főnök [Chief, Indian Sonny-t nevezték így gyakran korabeli beszámolókban – bad mofo] meg ott állt és halkan nevetett. Freddy erre belement a meccsbe: „- We’ll do the match.”
Következő nap felhívott Pat Patrick és azt mondta, szerinte ki van zárva, hogy legyőzzük Freddy kutyáját és azt tanácsolta, ne meccseljünk ellene.
Majdnem 2 hónapnyi munkát fektettünk Generalba és még volt 3 hetünk az összejövetelig, mikor kaptunk egy telefonhívást Boss Hogtól, a rendőrfőnöktől, amiben azt mondta, hogy a rendezvényünket Texas-on kívül kell megrendeznünk, így átszerveztük Louisiana-ba. Pit General-t odaadtam Jimmy Wimberly-nek, hogy ő fejezze be vele a felkészülést. Earl Tudor tanította Jimmy-t edzeni és handlerkedni. Alig egy héttel később, hogy odaadtam a kutyát, Jimmy felhívott, hogy nincs ideje befejezni a munkát General-al és ha nem gond, odaadná Roland Fontenot-nak. Azt mondtam rendben, majd Roland felhívott, megkötöttük az egyezségünket a meccsre vonatkozóan. Arra a show-ra 4-5 kutyát is készítettünk.
4 nappal a show előtt mentünk a helyszínre a kutyákkal és a ringgel a kocsinkba. Hárman mentünk a kocsival [truck – pick-up], összeraktuk a pitet és elláttuk a kutyákat és hotelba mentünk. Az első éjszaka elmentünk Rolandhoz megnézni Generalt. A második éjszakára a hotelba mentünk. Két kombi érkezett oda, mindegyikből 4 ember szállt ki: Freddy, Indian és a nyugati parti barátaik voltak. Láttam, amint Freddy kiveszi Black Bartot a kocsiból, hosszú pórázon tartva hagyta, hogy ürítsen és bevitte a hotelszobájukba. Nekünk jó nagy szobánk/helyünk volt, ahol összejöhettünk és beszélgethettünk a kutyákról. Mondtam Indian-nak is, hogy jöjjön át hozzánk, miután letelepedtek a szobájukban. Körülbelül egy óra múlva Freddy bejött és kérdezte, akarom-e esetleg látni Bartot, igent mondtam. Szóval átmentünk a szobájukba. Mikor bementem az első dolog, amit láttam, egy szoba volt, tele cigaretta füsttel és a négy nyugati srác ücsörgött, beszélgetett és ivott. Tovább nézelődtem és láttam Bartot az ágyon feküdni. A hasán feküdt, fejét a mancsain pihentetve. Szemeivel Freddy-t követte, s mikor az szólt neki, álljon fel, abban a pillanatban felállt és nyújtózkodott egyet, de úgy, mintha egy képhez pózolna. Aztán megrázta magát és Freddy-re nézett. Micsoda teste volt annak a kutyának! Mondtam Freddy-nek, milyen szép kutyája van, aztán beszélgettünk még egy ideig. Láttam, amiért jöttem.
Sok munkát végeztek Bart-tal, ahogy mi is General-lal, aki utolsó meccse óta folyamatosan edzésben volt. Hagytuk meggyógyulni, de utána onnan folytattuk az edzésprogramot, ahol abbahagytuk az előző meccse előtt. Bart-ot futópadon és sétákkal edzették. Nem volt olyan karcsú és magas, mint General, sokkal inkább egy súlyemelőhöz hasonlított, míg Generalé egy úszó testfelépítésére emlékeztetett.
Mikor a ring mellett álltunk és mérlegeltük a versenyzőket, Freddy felakasztotta a mérlegre Bart-ot, aki megfelelő súlyban volt. Lemértük General-t is, aki szintén súlyhatáron belül volt.
Mikor a két kutya találkozott a ring közepén, az egy teljes és nyílt háború volt, mindkettejük azon volt, hogy felzabálja a másikat. Közel a 10. perchez a fogadások egyformák voltak mindkét oldalon, a 20. percnél General fogást talált Bart mellének felső részén, közel a vállához. Ezután egy ideig mindketten egymás térdeit fogták és kezdték el pusztítani, egészen addig, míg Bart el nem engedte General hátsó lábát, hogy megfogja annak fejét. Ekkor ő is abbahagyta a hátsóláb támadását és Bart elejét vette tűz alá. Bement Bart mellére és minden alkalommal, mikor tehette, harapással és rázással egyre mélyebbre ment a fogással. Közel a 40. perchez General rátette a mancsát ellenfele mellére és kiharapott Bart melléből egy darabot, felemelte a fejét és lenyelte 200 ember szeme láttára. (!!!) Eztán ugyanarra a pontra harapott vissza, mikor Freddy Rolandra nézett és feladta. Jimmy és én odamentünk a kutyákhoz és leszedtük Bart-ról General-t. Freddy felvette Bart-ot, s miközben kilépett vele a ringből, az kinyúlt és a karjaiban pusztult el.
A következő nap éjjel érkeztünk haza. A kutyákat a pick-up-on hagytuk, a ketreceikben és úgy határoztunk, hogy másnap reggel tesszük vissza őket a láncaikra. Mikor másnap reggel kimentem a kocsihoz, az első dolog, amit láttam, hogy General ketrece nyitva volt és ő elment [eltűnt].
[A gamedog rajongókat azóta is folyamatosan foglalkoztatja, vajon mi lett a sorsa az "eltűnt" Generalnak? Hova lett az a harcos, akiről mindenki, aki látta, csak egy kutyabőrbe bújt szörnyetegként beszélt? Amint olvashattátok a Danny Burton-interjúban, Danny tudni vélte, hová kerülhetett, de el nem mondta. Mayfield szintén tett rá utalást, hogy kutyája nem egyszerűen "elbitangolt", hanem bizony ellopták és sejtése is volt arról, ki tehette. USA fórumokon olvasható egyfajta általános vélekedés, ami szerint Indian Sonny lophatta/lopathatta el, vagy legalábbis nála kötött ki a kutya. Bizonyíték természetesen nincs erről, de állítólag már közvetlenül az eltűnés után felmerült a Chief neve, mint lehetséges tettes. Akik pedig meggyőződéssel "állítják/hangoztatják", hogy bizony Indian lehetett a tolvaj, a Grand Champion Indian Midnight és Pit General közötti feltűnő hasonlóságot igyekeznek bizonyítani képek alapján. Szerintük ugyanis Midnight valódi apja General lehetett, nem pedig Pistol. Nézzétek meg a képeket és vitassátok meg:
Indian Midnight:
Végül pedig egy kis mozgókép a szörnyről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése