[Köszönet duaöz-nek.]
Az Olvasóhoz
Két valóban érdekes hónap van mögöttünk. Az új szezon elindulásával szinte minden hétvége mérkőzésekkel van tele. Belgrádban három nemzetközi meccset tartottak, mindegyiken a mi kutyáink nyertek. Nemzetközi hírünk emelkedik, a három győztes a Champion címet kapta meg.
A show közreműködői részünkről: Toške, Bingo Kennels és Zelenovič, a vendégek: German Boy Kennels (kétszeresen), a DD és WW Kennels Gr. Ch. Džuninjóval. A három győztes: Black Deni, Džigi és Vili.
Az első Zelenovič Kennels Show-t május 11-én rendezték. Csak dicséret illeti Zelenovičot a sikeres rendezésért. Jöttek a vendégek Szerbiából, Montenegróból, Horvátországból, Szlovéniából, a Cseh Köztársaságból, Olaszországból és Németországból. A nyertesek trófeákkal és oklevelekkel távozhattak, a résztvevők számára kiváló ételek és italok álltak rendelkezésre. A mérkőzések közötti szünetekben zenekarok szórakoztatták az egybegyűlteket.
Új színnel gazdagodik magazinunk Competition Sarok címmel. Ennek anyagát a Competition Kennels szállítja majd. Mivel megkedvelték magazinunkat, felajánlották, hogy minden számba küldenek cikkeket híres kutyákról, bemutatókról, tenyésztésről stb.
Ezúton köszönjük a Competition Kennels által felajánlott segítséget, és reméljük, hogy az olvasóink tetszésével fog találkozni.
A következő szám megjelenéséig sok kemény szkreccset kíván:
D.M.
Competition Sarok: Too Slick
A kilencvenes években egy barátommal a Performance Kennels-nél jártunk, és kiválasztottunk magunknak egy gyönyörű, hathónapos kant, 1xW Tant Bruiser-jének (Gr. Ch. Yellow és Tant Honeybee-jének utódja) és Jackson Miss Tramp-jének (Ch. Tramp és Sassy Gr. Ch. Yellow, valamint Payne Nasty-jének utódja) a leszármazottját.
Miss Tramp több kemény próbát kiállt kutya több volt, mint gém: egy igazi bulldog. Ez a kis kölyök a láncon is remekül viselkedett, úgyhogy azonnal megvásároltam és egy kutyaszállító ketrecben hazavittem. Otthon nem akart kijönni a ketrecből, úgy kellett kivennem. Amint láncra tettem, egy pillanat alatt bebújt a kutyaházba. Rettenetesen félénk volt, teljesen mást mutatott, mint amit otthonában, a Performance Kennels-nél tapasztaltam. Ki sem jött az ólból, amíg engem látott. Néhány hét kellett, hogy megszokjon engem és új helyét. De ha sétálni akartam vele az udvaron kívül, azonnal földre vetette magát, és nem volt hajlandó elindulni. Hagytuk hát, amíg megnő, és csak 19 hónapos korában utaztunk el vele a Ramroad Kennels-hez, hogy megnézzük, mit tud.
Ellenfele egy 2xW kutya volt. 46 percig hagytuk őket harcolni. Elég jól működött, de nem mutatott különleges erényeket. Hazavittük, rendbe hoztuk, és úgy látszott, a próba kissé felébresztette. Már nem volt olyan félénk, de még mindig nem volt hajlandó a járdán menni. Ketrecben vittem ki a parkba vagy a futballpályára. Ha irányítani próbáltam, kétségbeesett, így hát hagytam, hadd menjen arra, amerre akar. Hosszú hetekbe telt, amíg megtanulta, hogy bárhol mászkáljunk, és megszerette a sétákat.
Akkor kezdtünk el ADBA bemutatókra járni, és ez több győzelmet is hozott. Richard Stratton egyszer a Best of Show címet ajándékozta neki. Gyönyörű kutya lett. Beneveztük egy mérkőzésre a Slingshot Kennels-szel (Ch. Cujo, Gr. Ch. Shotzie – Frisco és Lee Ling utódja – tulajdonosa). A mérkőzés 43 fontos súlyra szólt, és 54 perc alatt győztünk. Óriási fejlődést mutatott első, 19 hónapos próbája óta, most, mikor már több mint 2 éves múlt. Úgyszólván mindent tudott már, és szerződtünk egy meccsre a Bobby Hall-la szoros kapcsolatban álló emberekkel. A felkészítés jól ment, és eljött a nap, amikor találkozhattam a legendás hírű Bobby Hall-lal. Texasból repült ide a mérkőzésre, és szemmel láthatóan jól kézben tartotta a dolgokat.
Bobby kutyájánál jobbat még nem láttam. Olyan volt, mint egy tökéletesen működő gép. Szőre csillogott, izmai feszültek, szája félelmetes. A mérlegelés után indult a meccs. Jó öreg Slick teljes erőből dolgozott, de ellenfele eredményesebb volt. A 20. perc táján társam azt tanácsolta, hagyjuk még őket harcolni. A 35. percben új fogást kértünk, és megkaptuk. Úgy gondoltam, végigbírjuk a meccset, ha nem is győzhetünk. Egy újabb fogás után Slick még rossz állapotában is remek szkreccset mutatott be. Aztán már földre került, ellenfele pedig rettenetes sebeket okozott neki. Bobby meg csak bíztatta kutyáját.
Aztán Slick felállt és újra harcba próbált bocsátkozni, de nem sok sikerrel. Újabb szkreccsek után Bobby kutyája már csak 7-re indult, és én még mindig reménykedtem, hogy ki tudunk tartani. De az ellenfél egyre csak támadott. Végül kivettem Slick-et, kortézik kértem. És Slick olyan kirohanást hajtott végre, ami hangos tetszésnyilvánítást kapott. Szét kellett választani a kutyákat. Megkérdeztem, hogy az ellenfél nem csinál bizonyító szkreccset? De az meg sem tudott mozdulni a sarkában.
Teljesen letörtem, nemcsak Slick elvesztése miatt, hanem mert a másik kutya távolról sem volt olyan gém, mint ő.
Egy hét múlva Bobby felhívott és büszkén hallgattam, milyen nagyra tartotta a kutyámat. Megkérdezte, tehet-e értem valamit. Azt válaszoltam, igen, küldhetne nekem egy olyan gyilkológépet, amilyennel találkoztunk. Jót nevetett.
Too Slick-nek nem volt utódja. Alomtársától, Little Missy-től (aki éppolyan gém, mint ő volt) azonban van néhány reménykeltő kiskutyám.
Rövid beszélgetés T.J.-vel
(Készítette Vladimir, a Scratch Magazin szerkesztője)
Vladimir: Hello, T.J., hol él?
T.J.: New York-ban
V.: Elmondaná részletesen, hol és mikor kezdett foglalkozni kutyákkal, és melyik volt az első pitbullja?
T.J.: 15 éves koromban „fertőztek meg” a pitbullok. Az elsőt egy helyi tenyésztőtől kaptam. Ez egye gyenge példány volt, néhány barátommal tartott próbán mindössze 15 percet bírt ki. Több kutyám is volt, míg szert nem tettem egy igazi jóra. 1985-ben, 18 éves koromban újsághirdetés útján vásároltam két kölyköt. Egy kant és egy szukát. A kanból lett Bosco. Testvére hamar meghalt. Szerettem volna ugyanabból az alomból venni még egyet, de már elkeltek. Az anyát is szívesen neveltem volna, de azt a tulaj nem adta. De megadta nekem a címet, ahová vitték a többit, így jutottam a Sheba nevű szukához.
V.: Hughes volt Bosco és Sheba tenyésztője?
T.J.: Bosco-é igen, de Shebat kölyökkorában vette Tony Marks-tól.
V.: Hogy ment Bosconak és Shebanak a pitben?
T.J.: Bosco apja a 2xW Chris Groucho-ja, akit szintén Tony Marks tenyésztett. Bosco, akárcsak az apja, jó harapású és nagyon gém volt. Sheba is nagyon gém volt, de harapás nélkül. Mindkét kutyát kemény próbáknak vetettük alá.
V.: Hughes az öreg Mountain Man?
T.J.: Nem, nem ő Lester Hughes.
V.: Bosco és Sheba választása véletlen volt, vagy egy kifejezetten Red Boy/Jocko/Jeep vérvonalbeli kutyát akart? Ha igen, milyen meggondolásból?
T.J.: Boscot csak úgy választottam ki abból az alomból. A vérvonal csak ráadás volt. Ösztönösen cselekedtem. Tony Marks első keresztezése Red Boy-jal és Honeybunch-csal jól alakult, és a további keresztezés Jeep-pel még javított rajta. A kutyák pozitív tulajdonságai nagy hatással bírtak Európa-szerte. Ezt örömmel látom.
V.: Nem válaszolt a kérdésemre. Mi a véleménye erről a vérvonalról, a Red Boy/Jocko/Jeep kutyák pozitív és negatív jellemzőiről?
T.J.: Pozitív tulajdonságok: gémség, harapó képesség, jó viselkedés. Negatív: gyilkolási ösztön (mérkőzés végén).
V.: Milyen más vérvonalak keresztezhetők sikeresen a Red Boy/Jocko/Jeep kutyákkal?
T.J.: Úgy gondolom, a Carver, Snooty és Eli vonalak alkalmasak a jó keresztezésre.
V.: Milyen eredményeket ért el a tenyésztésben?
T.J.: Jó és rossz eredményeim egyaránt voltak munkám során. Boscot pároztattam egy Snooty szukával, és az utódok jó harapást és gémséget mutattak. A rendőrség azonban elvitte és megölte őket.
Aztán pároztattam Boscot egy Red Boy x Eli szukával, két utódjuk nagyon jó volt.
Boscot pároztattam a lányával is. Öt kölyökből egy lett olyan, amilyet vártam: minden szempontból – harapás, viselkedés, külső megjelenés, gémség és gyilkolási ösztön – mind megvan benne. Most öt éves, volt már egy 1:40 perces próbamérkőzése. Igazán nagyon hasonlít az apjára.
| Radinjić’s JUMBO ROM Radinjić’s GYPSY Radinjić’s RAMBO | T.J.’s BOSCO | Chris’ Grouncho | Chavis’ Ch. Jocko |
| Chris’ Pit | |||
| Hughus’ Cherry Bomb | Miller’s Redman | ||
| Garett’s Charlotte | |||
T.J.’s SHEBA | Miller’s Redman | Bass’ Tramp Red Boy | |
| Bass’ Cat | |||
| Garret’s Charlotte | Garrett’s Ch. Jeep ROM | ||
| Crenshaw’s Kate |
Ch. Amos Moses története
Red Head, Ch. Amos Moses első tulajdonosa: Mr. Harvey-val történt megegyezés révén került hozzám Amos többi alomtestvérével együtt. Az első perctől különbözött a többitől. Látszott rajta, hogy különleges kutya, amilyenre minden tenyésztő vágyik. 18 hónapos korában kezdtük a tanítását, nagyon fogékonynak bizonyult. Több rövid próba után elhatároztam, hogy szerencsét próbálunk. Megegyeztünk egy Lousiana-beli kennellel, és elkezdtük a felkészülést. Amos szívesen dolgozott különböző sétapadokon, szerette az úszást is, de legjobban a kézen vezetett sétát élvezte. Három nappal a meccs előtt az ellenfél visszalépett. Nagyon csalódott voltam, mert ez lett volna az első igazi gémtesztje. Csúcsformában is volt. Végülis elvittem egy találkozóra, ahol az eredeti mérkőzés is lett volna. A legfontosabb kutyás emberek voltak jelen. Texasban jobban szeretik a lerohanó típusú kutyákat a gép típusúaknál. Kíváncsian várták Amos fellépését. Első ellenfele egy jól képzett kutya volt, a 20. perc után kivették, hogy később még tudjon meccselni. A második, egy erősen mellrészre támadó, 25 percig bírta Amos ellen, mielőtt Amos rég az igazi formájába került volna.
Mivel láttam, hogy van még benne erő egy harmadik viadalra is, hozattam még egy kutyát. Ez az ellenfele jóval nagyobb volt nála és elejétől fogva keményen támadott. Számos szkreccs után meggyőződhettem róla, hogy Amos igazi versenykutya. A többi résztvevő is látta.
Néhány hónappal később Amos elszabadult a láncáról, és megölt egy 14 hónapos remek kölyökkutyát a Gr. Ch. Banjo-féle alomból. Miután megette, megtámadott egy másik kutyát is. Tehát nemcsak gém, de kannibál is volt. A környékünkön 1xW kutyaként tartották számon, aki már alig várja a következő harcot.
Amos-szal ismét sikerült munkához látnunk, nagyon jól haladt, és a felkészülés végére már a saját árnyékával is kész volt harcba szállni. A mérkőzésen Amosnak az első 25 percben keményen kellett küzdenie, és túl is forrósodott – részben az én hibámból, de én biztos voltam benne, hogy szkreccselni fog, ameddig fizikailag bírja. A 35-40. percre Amos visszatalált régi önmagához, és az 50. percre komoly sérüléseket okozott a belekben és a heréken. Ellenfele az 53. percben már képtelen volt szkreccselni. Amos végrehajtotta kortézi szkreccsét és már hivatalosan is 1xW kutya lett.
Sosem szándékoztam túladni Amoson, de bizonyos körülmények arra kényszerítettek, hogy eladjak néhány jó kutyát. Tim, a Combat Elitte Kennels-től, Ch. Amos Moses jelenlegi tulajdonosa:
„A Red Boy/Jocko/MayDay vérvonalból szándékoztam vásárolni egy jó kutyát, és szerencsére Amosra találtam. Először Red Head-del kerültem kapcsolatba az interneten. Ő hirdette Gr. Ch. MayDay 1xW fiát. A tenyésztés, a háttér és az ár is jól hangzott. De mivel a világ másik végén éltem, és kutya-ügyletben még kezdő voltam, megkértem barátaimat az STP-nél, hogy ellenőrizzék le Amost. Miután megbizonyosodtak az Amosról szóló adatok valódiságáról, megvásároltam a kutyát. Amost először New Yersey-be szállították Texasból, az STP telepén töltött több mint három hónapot, mire találtam valakit, aki elhozta Thaiföldre. A repülőtéri találkozáskor örömmel konstatáltam, hogy minden tekintetben olyan, mint amire vágytam. Új otthonába hamar beilleszkedett. Három hónap akklimatizálódás után kezdtünk megfelelő ellenfelet keresni, de elég nehezen találtunk egyet Észak-Thaiföldön.
Első alkalommal készítettem fel kutyát mérkőzésre. Hálával gondolok Red Headre és az STP-re, akiknél igen jó kezekben volt. Néhány problémánk akadt az edzésre való felkészülésben, és az edzési eszközökkel, de ezt kemény munkával próbáltuk pótolni. Bár tudta, hogy Amos ennél többre is képes, megtettünk mindent, amit az adott helyzetben tenni tudtunk.
| CH. AMOS MOSES | Southern Kennel1s Gr. Ch. May Day ROM | Tant’s Gr. Ch. Yellow ROM | Chavis’ Ch. Yellow John ROM | Bass Tramp Red Boy |
| Marlowes Red Feather | ||||
| Tant’s Miss Jocko | Chavis’ Ch. Jocko | |||
| Tant’s Lady Rose | ||||
| Hollingsworth’s Dolly ROM | Browning’s Yazoo Cody | A&M’s Ch. Red Dog | ||
| Browning’s Yazoo Reba | ||||
| Patrick’s Lady in Red | Patrick’s Little Tater | |||
| Anderson’s Rose | ||||
| Harvey’s Sandy | Tant’s Brusier 1xW | Tant’s Gr. Ch. Yellow ROM | Chavis’ Ch. Yellow John ROM | |
| Tant’s Miss Jocko | ||||
| Tant’s Honey Bee | Brabham’s Gr. Ch. Snake | |||
| Garret’s Crystal | ||||
| Mickel’s Sassy | Tant’s Gr. Ch. Yellow ROM | Chavis’ Ch. Yellow John ROM | ||
| Tant’s Miss Jocko | ||||
| Payne’s Nasty 1xW | STP’s Gr. Ch. Buck | |||
| Payne’s Ch. Scooter Reds |
Az ellenfél megérkezett Északról, elkezdődhetett a meccs. A mérlegelésnél minden rendben volt. Mi még eddig nem láttuk Amost élőbben harcolni, de bíztunk abban, amit előző gazdájától, Red Headtől és másoktól hallottunk.
Eric, az ellenfél nagyon kemény, erős harapású kutya volt, és az első pillanattól fogva Amos egyik hátsó lábát fogta. Amos tehetetlenül, három lábon harcolt kb. 20 percen át. Közben Eric komoly sérüléseket okozott a mellén és a vállán. Amos ugyanakkor elkezdett túlforrósodni. A 25. percig bizony egyoldalú volt a meccs, mikoris Amosnak sikerült egy jó fogást venni a hátsó részen. Itt alapos munkát végzvén a mérkőzés képe lassan átalakult. A 30. perctől a mérleg nyelve Amos felé lendült. Eric újra kezdett a 32. percben, szkreccselt a 37. percben. Amos ezalatt szépen lehűlt, eredményesen dolgozott a gyomron és egyre közeledett második győzelme felé.
Fejenként három szkreccs után Eric teljesen kikészült és az 53. percben kivették. Amos 2xW lett.
Immár saját szemünkkel meggyőződhettünk Amos képességéről. Hosszú pihenőt biztosítottunk neki a harmadik meccs előtt.
Néhány hónapja a Fülöp-szigeteken jártam egy kutyás összejövetelen. Akkor kötöttem le egy meccse az East Block Kennels 2xW Chicane-je ellen. Láttam egyszer őt nyerni és nagyra értékeltem a képességeit. Első mecsét „off chain” (felkészítés nélkül, láncról) nyerte. A Fülöp-szigeteken ő volt a legjobb 44 fontos kan, Amos pedig ugyanaz Thaiföldön. Megbeszéltük a részleteket és megegyeztünk a feltételekben. Egy nagyon jó Champion meccsnek néztünk elébe.
E találkozóról hazaérve a thaiföldi kutyás barátaimmal elhatároztuk, hogy mi is előkészítünk egy nagy nemzetközi összejövetelt. Kitűztük az időpontot és szétküldtük a jelentkezési lapokat. Hárman azonnal jelentkeztek a Fülöp-szigetekről mérkőzésre. Az East Block Kennels egy közvetítő által leszerződött egy 44,5 fontos kan meccsre velünk.
Amost fél fonttal kellett felhizlalnom, mert 44 fonton volt az előző meccse óta, és kissé gyengének találtam így. Négy éves elmúlt már ekkor. A felkészítés ez alkalommal simábban ment. Én is több tapasztalattal rendelkeztem már, és időközben beszereztük a szükséges felszereléseket is. Amos nagy formában volt, egyetlen gyengéje a túlforrósodásra való hajlama.
Elérkezett a nagy show napja. 10 országból jöttek a tenyésztők, többek között az USA-ból, Malajziából és a Fülöp-szigetekről. Az öt mérkőzésből a harmadik volt a miénk, bírónk az élő legenda, Scotty Nelson. Már az elején nyilvánvaló volt Amos hátránya a magasabb és testesebb ellenfelével szemben. De Amos erősebb lévén állandóan támadott. Chicane-nak sikerült kivédeni ezeket és hol orra, hol fejre, hol a hátsó részre ment, ha alkalma adódott.
Amitől tartottunk, bekövetkezett: Amos már a 20. percben túlforrósodott. Az első 25. percben hátrányban volt, de hősiesen küzdött. A 13. percben új kezdést kértem Amosra, és a 35. percben elkezdett szkreccselni. Addigra Amos lehűlt, most Chicane-on mutatkoztak a fáradtság jelei. Amosnak sikerült néhány váll-fogás, aztán hátsó részre ment, ahol a nemi szervek körül és lábon okozott sérüléseket.
Chicane becsülettel kitartott, de Amos már jelentős előnyre tett szert. Fejenként kétszer szkreccseltek, Chicane a másodiknál már habozott. Amos harmadik szkreccsénél már teljesen uralta a helyzetet. Chicane-t a harmadik szkreccsénél kiszámolták. A 48. percben Amost győztesnek nyilvánították, és elvégezte a kortézi szkreccset.
Így lett Amos Ch. Amos Moses és a nemzetközi zsűri a Gamest in Show (a bemutató leggémebbje) címet is neki szavazta meg.”
A kifogástalan pedigré
Írta: Brainy Smurf (Okoska)
A makulátlan pedigré egy elérhetetlen álom. Vajon hány bajnok kutyának van 4-5 generációra visszamenőleg színtiszta őse? Ch. Chomper 0:45 percig bírta, pedig 2 BIS (Best in Show) címet nyert előzőleg, Red Boy nagyapja 2 órán keresztül bírta, Gr. Ch. Sandman 3 óra 17 percen keresztül állta a sarat, Cotton pedig 3 óra 54 percen át Wrangler ellen…
Tehát egy erős ellenfél és elég idő esetén valószínűleg a legtöbb kutya megáll, kivéve természetesen az igazi „ded gém” kutyákat. Ebből következik, hogy minél komolyabb mérkőzésen áll ki egy kutya, annál nagyobb a valószínűsége, hogy eléri azt a pontot, amikor megáll. Ha egy kutya életében csak három mérkőzésen vesz részt, győz és Champion lesz, akkor elkerülhetjük azt a rizikót, hogy elveszítsük őt, vagy feladni kényszerüljünk egy mérkőzést. Hány és hány ős áll egy kutya mögött, akik soha nem voltak próbákon vagy mérkőzéseken?
Dibo anyja egy nagyon gyenge példány volt, Dibo pedig új fejezetet nyitott a pitbull történelemben.
Gr. Ch. Miss Rage egy beltenyészet eredménye, az apját saját lányával pároztatták, aki pedig hideg kutya volt, Loposay Bustere.
Frisco anyja megállt egy meccsen, Frisco sosem versenyzett, mégis rengetek eredményes utódot produkált, aki az Államokban ma is sorra nyerik a meccseket, de Jugoszláviában nem. Vajon miért?
Véleményem szerint Jugoszláviában, a pitbullok Mekkájában, sokkal jobbak a versenyzési lehetőségek és körülmények. De hamarosan átvisszük versenyezni ezeket a kutyákat az Államokba, és akkor megláthatjuk, mi a helyzet.
Egy másik példa: Gambler Gr. Ch. Virgilje és Gr. Ch. Stan the Man-je a semmiből jöttek, és egymás után ötször győztek.
Kenny Allen Ch. Butch-ot vezető ROM kutyává akarta tenni. Gr. Ch. Tornado az ő fia volt, de Tornado egyik fia sem szerepelt jól, mind megálltak.
Hol vannak most Amerikában a Saloon kutyák? Sehol, kérdezzétek meg az STP-t! De hol tudnánk felmérni a színvonalat, ha nem versenyeztetünk vagy nem ismerjük meg az ellenfél minőségét?
A dedgém kutyák igazán ritkák, és mi egy csalfa illúziót kergetünk, különben meg kéne öletnünk a kutyákat, vagy a 80 %-ukon túl kellene adnunk. De gyarló önzésünk nehezen bírja ki, ha kutyánk megáll, ez meglehetősen zavaró lehet a barátok és ismerősök előtt. Fat Bill ezért lőtte le Ch. Chompert. Igaza volt-e, vagy sem? Ki ítélheti meg?
Going Light Barney számos meccset megnyert, aztán az egyikben megállt 17 perc után, ezt követően pedig ismét nyert egy csomót, egyesek szerint 11-et. Ez rossz eredménynek mondható?
Crenshaw Rascal-ja is megállt egyszer, de volt legalább hat győzelme, más források szerint tizenegy is.
Snooty igazán gém kutya volt, egyszer mégis ki kellett venni, de a beltenyészetből származó Snooty kutyák hihetetlenül hamar feladták. Esetükben nem működött a beltenyésztés, pedig Snooty elég gém volt. Hová lett ez a gémség? Az Egyesült Államokban sem Snooty, sem Boomerang, sem Art Missy-jének utódjaiban nem jelentkezett. De érdekes, hogy Art Missy utódai Jugoszláviában, Yankee-n, Ira-n és Vilin keresztül nagyon jónak bizonyultak és nagy százalékban gém kölyköket produkáltak. A szelekció itt jobban működött, mint bárhol másutt.
A szelekció a kulcsa mindennek, és az, hogy válassz könyörtelenül, őszintén. A Red Boy kutyák is úgy látszik, jól bírják a beltenyésztést, mint Triple Ott Red és Yellow John. De azt is tudjuk, hogy a Yellow kutyák gyenge harapást mutatnak és általában nem harccal nyernek, csak egyszerűen tovább bírják, mint ellenfelük. Mindannyian jól tudjuk, mit történt a beltenyésztésű Sundance kutyákkal. Ez mind a természet titka, meg a szerencséé.
Chavis Jocko-jának apját, Hank-et csak háromszor pároztatták, de utódai között 6 Champion és számos 1x és 2xW kutyák voltak, pl. 4xW Ch. Jocko, 4xW Ch. Argo, 3xW Ch. Coal Cat, 7xW Ch. Tiger, 3xW Ch. Tobe, 3xW Ch. Apples. Hank 6 Championja 24 győzelmet aratott – fantasztikus eredmény! Jocko maga is három Championt produkált. Ez jobb eredmény az SDJ ROM listáján szereplő bármely kutyánál, akiket sokszor pároztatták, pl. Ch. Jeep-et majdnem százszor!
Hank a legjobb tenyészkutya, mert eredményét 3 pároztatással szerezet, és ez százalékban a legmagasabb értéket éri el. Nem csoda, hogy a Red Boy/Jocko pártól származó kutyák egy teljesen más minőséget képviseltek. 1987 óta nagy népszerűségnek örvendenek. Közéjünk tartozik Gr. Ch. Yellow, Gr. Ch. Rodney, Gr. Ch. John Boy, Ch. Deadlift - 4xW, Ch. Toro – 4xW stb.
A versenyek színvonala emelkedett és érdekesebbé vált, amikor megjelent a Red Boy/Jocko kutyákkal keresztezett Hollingsworth Dolly-jának az utódja, May Day. Ő és Champion alomtársai 5 éven át játszottak meghatározó szerepet szinte minden eseményen. May Day-t is jól pároztatták, de egyes vélemények szerint May Day már túltenyésztett ahhoz, hogy jót tudjon produkálni. Victor Ayacart megpróbálja bebizonyítani, hogy May Day jobb tenyészkutya lesz, mint Yellow vagy Bolio. Ez majd kiderül. A May Day kutyák kiállják-e az idők próbáját vagy egy más keresztezésre van szükség a versenyek újjászületéséhez? Talán a Nigerino kutyák kellenének a harapás felélesztéséhez?
Abban az időben, amikor versenyeken vettem részt a Bolio-vért tartottam a legjobbnak Pat Patrick telepéről. És Nigerino is megállt a 37. percben egy Carlos tenyésztette szuka elleni meccsen. Tökéletesen iskolázott volt, minden próbamérkőzésen jól teljesített, és ma is őt tartom a legjobb Bolio-kutyának. Talán egy másik Bolio-kutya vehette volna fel vele a versenyt, Ch. Diamond. Jó iramban harcolnak, de nincs elég erejük. Szerintem a Bolio-kutyákat tovább kellene tenyészteni, mint a Boudreaux-vért, hogy igazi győztesekké váljanak.
Igazán dolgozni csak a kutyával, mint egyedi darabbal lehet, függetlenül attól, mi van mögötte. Csak remélhetjük, hogy gém lesz belőle. Szerencsejáték az egész. De mégis szükségünk van állandó elemzésekre, hogy jobbíthassunk az esélyeinket a minél gémebb kutyák tenyésztésére. Egyáltalán nem ragaszkodom a dedgém kutyák tenyésztéséhez. A legjobb, amit tehetünk, hogy figyeljük a mérkőzéseket és a győzteseiket, és reménykedve várjuk utódjaikat.
Lule Kennels Booger Man-je
Írta: Lule
Azért írom le a történetét, mert a legnagyobbak listájára szeretném feljegyezni a kutyám nevét. 1xW, 1xD Booger Man apja GRP CRNI 2xW volt, az ő fajtáját örökölte fia, és fiú- és lányunokái is igen ígéretesek. Sok történet kering róla és én az igazi történetét adom közre az érdeklődőknek.
Gyönyörű kiskutya volt, amikor megvettem, a 2xW GTP Crni utoldó alomjából. Apját mindenki jól ismerte, első osztályú kutya volt, első győzelmét az 5xW Muggy ROM ellen aratta 14 perc alatt!
Második ellenfelét, a 2xW Mali Buda-t 40 perces küzdelemben verte meg. Eztán pároztatták Goran Gala-jával, a Wood’s és Country Boys tenyészetéből származó szukával, aki egyike azoknak a kutyáknak, akiket a megboldogult Taći hozott az USA-ból és Hollandiából. Egy hónappal később Crni valamilyen betegségben meghalt, és azok, akik szerették ezt a vérvonalat, reménykedve várták a CrnixGala alom megszületését. 1998. augusztus 7-én Gala négy fiú- és öt lánykutyának adott életet, egyikük volt Booger Man. A többi testvérről most nem akarok beszélni, mert ez a történet Booger Man-é. Három hónapos korában vásároltam, és hat hónapos korára már a harci vágy jeleit mutatta. Talán kissé túl korán is.
Egy rövid találkozást engedtem meg egy 14 hónapos szukával, aki jóval nehezebb volt nála. A tragikus esetnek nézői alig hittek a szemüknek – a kiskutya szinte kivégezte.
Másfél hónappal később véletlenül elszabadult a láncról, és egy négyéves kutyát szétmarcangolt.
A még csak 10 hónapos Bugi következő áldozata egy felnőtt kan volt, Bugi 11 perc alatt vetett véget korábbi karrierjének.
Erős harapását és harci kedvét figyelembe véve, arra kényszerültem, hogy kipróbáljam. Mérkőzéshez még túl fiatal volt. Mindent egybevetve még mindig nehéz volt elhinnem, mennyi mindenre képes. Nagy figyelemmel kísértem, de egyetlen rossz mozdulatát nem látta. Ezután még további kilenc próbára vittem. Az utolsó ellenfele egy nálánál jóval nehezebb kutya volt, akinek karrierjét 16 perc alatt törte derékba!
Ezek után már semmin sem csodálkoztam, hiszen tizenhárom próba meggyőzött arról, hogy mit tud. Méltó ellenfelet kerestem számára, de már túl sokan ismerték a róla szóló történeteket, és így nehéz dolgom volt. Végül a Čitluk Kennels 1xW kutyáját állította ki ellene, akit 19 kg-on a legjobbnak hittek. A Čitluk Kennels részéről Milutinnal kötöttem meg a szerződést. A letétet átadtam a bírónak (Ganac volt az), de Milutin anyagi nehézségeire hivatkozva azt kérte, hogy később (6 héttel a meccs előtt) tehesse le. Megállapodtunk, hogy ha valamelyik kutya meghal a meccs előtt, a foglalót vissza kell adni. Három héttel a meccs előtt másoktól hallottam, hogy az ő kutyájuk már két hete meghalt. Milutin még csak fel sem hívott, hogy elmondja.
Így új ellenfél után kellett néznem. Megtudtam, hogy Lukának van egy 1xW kutyája, aki legyőzte a Paun Kennels Hack Oscarját. Felhívtam Lukát és megegyeztünk. Bugi folytatta próbáit, és ismételten meggyőződtünk kitűnő képességeiről.
A meccsen 7 perc múlva derült ki, ki uralja a pályát; Luka kutyája két szkreccset kapott a folytatásra, de húsz perc múlva a harc befejeződött. Az ellenfél az 1xW Zot volt a Moca és Ch. Munja vérvonalból. A győzelmet követően néhányan kihívtak, de ezt a meccset is elhalasztották. Így ismét új versenytárs után kellett néznem.
Több szerbiai telefonbeszélgetés és néhány eltörölt meccs után Montenegroban próbálkoztam. Ott, ebben a súlyban Gr. Ch. Jocker volt a legjobb. Tisztelettel felkerestem Alent, aki rövid gondolkodás után beleegyezett egy mérkőzésbe. Mindent lefixáltunk, de Alen öt nap múlva visszamondta a meccset. Felajánlotta, hogy kifizeti a foglalót igazi úriember módjára, de nem fogadtam el.
A keresésé folytatódott, de minden eredmény nélkül. Már kezdtem elveszteni a kedvemet és érdeklődésemet a meccs irányában, mikor Horvátországból kerestek. Ludo beleegyezett egy mérkőzésbe kutyájuk, 1xW Hari ellen. Biztos volt kutyája tökéletességében. Letettük a foglalót, a bíró Zelenović volt. De a foglalót visszakaptam, mert 3 nappal a kitűzött idő előtt visszamondta a meccset.
A következő mérkőzésre Nevennel szerződtem a Sirmium Kennels-től. Végre elérkezett Booger Man nagy napja! Az ellenfél 800 gr-mal súlyosabb volt a mérlegelésnél, és ürítés után is volt még 500 gr túlsúlya. De már nem törődtem vele, csakhogy mérkőzhessen a kutyám. Várakozásomnak megfelelősen a meccs gyors iramban, keményen kezdődött. Neven kutyája nagyon jó volt és vezetett. A súlykülönbség miatt Booger Man nem tudta azt nyújtani, amit eddig szokott. A mérkőzés nagyon jó volt, és én elégedett voltam a látottakkal.
Booger Man stílusa megváltozott, és először életében ő állt vesztésre.
De azért keményen ellenállt, harapásaival megmutatta, mennyire gém tud lenni. A mérkőzés 1:18-ig tartott, tele érdekes megmozdulásokkal. Ekkor Neven döntetlent ajánlott fel. Elfogadtam, nehogy Booger Man rosszabb helyzetbe kerüljön.
Bugi két nap alatt felgyógyult sérüléseiből, de pár nap multával gyanakodni kezdtem, hogy valami történt vele. Elvittem Dr. Gornahoz teljes kivizsgálásra. Amitől féltem, bekövetkezett. Dr. Goran közölte, hogy Booger Man többé nem versenyezhet. Bal tüdeje megsérült, a szívverése is sokkal gyorsabb a normálisnál. Olyan gyenge a szíve, mint egy tízéves kutyáé, már nem élhet sokáig. Teljesen összetörtem, és be akartam fejezni minden kutyával kapcsolatos munkát.
De Booger Man utódai olyan erőt, intelligenciát és harapást mutatnak fel örökségként, hogy biztos vagyok benne, lesz köztük egy újabb Booger Man. Ez a tudat ad erőt munkám folytatására.
Booger Man teljesen visszavonult, és saját kennelemen kívül nem vállalunk fedeztetést.
Eredményei - tizenhárom próba, hét törölt meccs, egy győzelem és egy döntetlen – talán látszatra nem lenyűgözők, de nekem ő jelenti a legyőzhetetlen kutyát.
Üdvözlök minden igazi, becsületes kutyás embert.
| Lule Kennels’ BOOGER MAN | GTP CRNI | Ljuba’s Kerber | Ljuban’s Don |
| Ljuban’s Tea | |||
| Aca’s Nikita | Night Kennels’ Night | ||
| Max1 Lucia | |||
Goran’s Gala | Debi’s Tor | Wood’s Sony | |
| Debi’s Ara | |||
| Beli’s Maza | Debi’s Red | ||
| Debi’s Puma |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése