[Köszönet duaöz-nek.]
Bridget és Bolero
(Az S.D.J. március-áprilisi számából, Barney Fife)
John Beere és társa Frank A. a 80-as évek elején lépett a kutyások világába néhány Mrs. Loposay-tól vásárolt állattal. Ezek a kutyák Loposay Busterjétől (Bullyson/Art Missy utódja) és Cotton Bulletjétől származtak. Ebből az alomból minden kölyökkutya jó minőségű verseny kutyává érett. Johnnak volt Bustertől egy kétszeres győztes unokája, Slick, akit Bessie-vel pároztatott, aki Buster lányunokája volt. Ebből a keresztezésből egy minden tekintetben kivételesen jó alom származott, köztük Bridgettel. Háromszoros Buster keresztezés folyt vérükben, és nagyon tehetségesek voltak. John kipróbálta Bridgetet Groves Ch. Outlow-jának egyik utódjával. Bridget jól állta a 30 perces próbát, meccsre érettnek bizonyult. Elvállaltam Bridget felkészítését Normen R. egyik barátja elleni meccsre.
John Deere és Frank szenvedélyes motorosok voltak és Norman R. is. Norman rávette Frank-et, hogy Champ kutyája (szintén Loposay-tól) álljon ki az ő ötszörös győztes Junior-ja ellen. John és Frank bíztak Norman-ben, hogy segítségére lesz a tapasztalatlan kezdőknek a versenyek kemény világában. Norman le is szerződtette Bridgetet Fat Bill Boleroja ellen. Bolero nagy hírnévre tett szert Swinson Carolina Rose-jának nővére ellen aratott győzelmével. Ez az a Rose volt, aki az ismeretlenség homályából jött és nyert a pusztító Lutz Gee Whiz-je ellen 1 óra 30 perc alatt. Bolero Rose nővérét 12 perc alatt lesöpörte a színről. John teljesen megbízott Normanben, mint hűséges motorostársában.
Bridget már edzésben volt, amikor hozzám került. Remekül dolgozott, és nagyon jól bírta a felkészítést. Egyszer meghívtam Johnt, hogy nézze végig, a mi „csirkeversenyünket”. Ez az a fárasztó feladat abból állt, hogy én futottam a kutya előtt, ő pedig egy súlyos láncot húzva loholt utánam. A segítőtársam, Fred, a kakas volt, aki tovább ösztönözte Bridgetet. Bridget jó formában volt, és véleményem szerint minden esélye meg volt a győzelemre. John és barátai eljöttek értünk, hogy Normanhez vigyenek, aki a helyszínre vezet majd minket. Általában egyedül szoktam menni a kutyával a versenyre, de ez alkalommal mindahányan egy autóba ültünk, Bridget az ölünkben nyújtózkodott, így hajtottunk több száz mérföldön át. Útközben találkoztunk Russellel is, aki megkérdezte, tudjuk-e, milyen kemény szájú szukával fogunk mérkőzni, de azt nem említette, hogy ő Bill, és nem John segítségére lesz.
Mintegy két és fél órás utazás után érkeztünk a meccs helyszínére, és Normantól ezért bánatpénzt kértem, hiszen az előzetes megegyezés szerint csak 15 perces utat kellett volna megtennünk. De mivel a meccset Russel rendezte el, Bill nem volt hajlandó fizetni, mondván, hogy ő semmi ilyen kikötésről nem tud. Továbbá arról volt szó, hogy öt embert hoz mindegyikünk, azonban Billel harmincan voltak. Ráadásul nekem is fizetnem kellett, mint Bridget fogójának. Ebből megtanultam, hogy a jövőben ne engedjem, hogy más tárgyalja le az én meccsemet.
Bolero kb. egy fonttal súly alatt volt, Bridget súlyánál. Elfogadtam Bob Stevenst bírónak. Aztán elkezdődött. Bolero már az elején elkapta Bridget hátsó részét, és mivel Bridget semmit sem tett, alaposan kihasználta a helyzetet. Tapasztalatom szerint, ha egy kutya nem indul el, az azt jelenti, hogy drámaian megváltozott a munkatempója. Mire Bridget beindult, már eléggé hátrányban volt, és a 30. perctől Bolero teljesen uralta a helyzetet. Egy kétségbeesett kísérlettel Bridget megragadta Bolero egyik mancsát, és keményen küzdött. Bolero nem tudott szabadulni tőle, énekelni kezdett, és egy nagy, széles fordulatot tett. Bíztatni próbáltam Bridgetet, de túl fáradt volt hogy előnyét kihasználhassa.
Új fogás következett, és meglepetésemre Bolero olyan szkreccset hajtott végre, hogy a 43. percben fel kellett adnom a meccset. Bridget felépült, és még kilenc évet élt, amikor is rákban meghalt.
Ez a meccs több tanulsággal bírt számomra:
- mindig személyesen kell egy meccs megrendezéséről tárgyalni
- a kutya munkaütemét következetesen be kell tartani
- én és a kutyám csak egyedül utazzunk a mérkőzésre
Interjú a Competition Kennels-szel
(Készítette a Taipan Kennels a Gameness magazin számára)
John, a kenneletek már jó ideje a szakma vezető rétegében van, és rengetegen ismerik a híres Ch. Rommel kutyátokat. Kikből áll a Competition Kennels, mikor és hogyan indult?
C.K.: A Competition Kennels személyemen kívül néhány válogatott barátból áll. A 90-as évek elején kezdtük, és mindig csak a fogóink által veszünk részt a versenyeken. Szerencsénk volt, hogy olyan nagy nevekkel kerültünk össze, mint: Bobby Hal, Irish Jerry, Don Carter, Frank Rocca, Dead Serious Kennels, Pit Stop Kennels, Toxic Kennels, Musclehhead Kennels, Slobo, Frank Bunce, Grizzly és még sokan mások.
Középnyugati fickó létünkre eljutottunk Texastól, Iowán keresztül egészen Kanadáig, beleértve a közbeeső államokat is, ami nem rossz teljesítmény.
Mesélne az első meccsükről, kik ellen álltak ki?
C.K.: Az első hivatalos meccsünk a 80-as évek közepén a Toxic Kennels ellen folyt le. Egy Blondie nevű 46 fontos, nagyon erős szuka, Art egyik leszármazottja ellen harcolt a mi Cherokee nevű szukánk. 46 perces kemény meccs volt, a nap legjobbja.
Maradandó érzés volt nagyhírű emberekkel egy sorba kerülni, és nyerni. Gentle Ben és Dave és Mike a Toxic Kennels-től igazi sportemberek. Mai napig él a barátságunk.
Ez valóban szoros verseny lehetett. Milyen vérvonalat használ ma és milyen megfontolásból?
C.K.: Alapjában Jeep, Red Boy és Yellow anyagot használunk, alkalmanként néhány Carver keresztezéssel, ez számunkra látható eredményt hozott. Én hiszek ebben a vérvonalban, mert beigazolódott. Ha ránézel a kutyáink pedigréjére, láthatod a rengeteg győztest, Championt, Grand Championt és ROM-ot. A kutyáink mind kipróbált, igazi bulldogok, szüleik, nagyszüleik és további felmenőik is azok voltak.
De csak azért nem tartok meg egy kutyát, mert jó tenyésztésből származik. Biztosítani is kell azt. Nem törődöm azzal, ha egy kutya maga a Gr. Ch. Jézus Krisztustól vagy Teréz Anyá (ROM)- tól származik is, ha nem teljesít jól, akkor mehet. Hiszek abban, hogy ha jól választasz, és nem szenvedsz kennel-vakságban, a kutyáid utódjai hasonlítani fognak elődeikhez és utódjaik pedig hozzájuk. De a kennel-vakság (elfogultság) szomorú dolog, és veszélyes is lehet.
Nagyon sokan ismerik Ch. Rommelt. Áttekinthetnénk a mérkőzéseit?
C.K.: Rommel minden tekintetben igazi harci kutya. Története jól simert. Apa a 4xW, 4xGyilkos Ch. Tramp (ROM), aki Ch. Jeep és Tabby Girl fia. Anyja a Performance Kennels Sassy-je (Gr. Ch. Yellow ROM és Payne Nasty-jének a lánya; Nasty Gr. Ch. Buck ROM és Ch. Scooter Reds utódja).
Rommel jó néhány házon keresztül ment, és több próbamérkőzése volt már a háta mögött, amikor hozzánk került. Szörnyű állapotban volt, de gondos ápolás után szépen felépült, és teljesen kibontakoztak a képességei. Minden meccs alkalmával lefogyott. Átlagos szája volt, izmos teste, hangoskodó típus, de imádott versenyezni. Kemény harciasság jellemezte.
Először Gary Boys-ék ellen ment, kapott egy jó adagverést, de aztán szakadatlan támadásai meg tudták állítani az ellenfél kutyáját.
A Young Blood Kennels Gauge-ja elleni mérkőzésen nem csak súlyt adott le, hanem szeme világát is elveszítette. A szíve a helyén maradt azonban, és gyorsan megakadályozta Gauge további akcióit. Harmadik meccsét Mandrack Jack Ch. Busterje ellen vívta, immár vakon, és ismét súlycsökkenéssel. Teljes erőbedobással kezdett Buster ellen, de Bustert mintha csak hozzá ragasztották volna. Így ment a harc másfél órán keresztül, aztán Rommel ritmust váltott, és átvette a vezetést. Szkreccseivel szinte elsodorta Bustert. Nem értem, honnan tudta, merre van (tán a szaglása vezette), de nekem mindössze be kellett fordítanom, és ő már rohant is. Olyan erősen és gyorsan dolgozott, hogy senki nem gondolta volna róla, hogy vak.
Mit tud az alomtársairól, milyen kutyákká váltak?
C.K.: Tulajdonképpen semmit, engem csak Rommel érdekelt. Ő néhány éve meghalt. Utódai közül több kétszeres győztes, egy Champion, egy csomó egyszeres győztes és OTC győztes található. Számos „dead game” kölyke is volt. Nagyon elégedettek vagyunk két fiával, akit megtartottunk: Sneaker (ch. Rommel/Saraquel – Gr. Ch. Yellow Buck és Ch. Miss Nico utódja) és Tucky (Ch. Rommel és Strange – ez utóbbi „dead Game” Snyper /Tant Buiser-je x Hooker utódja/, és a kétszeres győztes ”dead game” Any /Ch. Tamp x Brow Sugar/ leszármazottja.)
A valaha látott kutyák közül kik tetszettek a legjobban?
C.K.: A legjobb kankutya kétség kívül Cash Money Brother Gr. Ch. Tiggerje, más néven Kong. Ez nagyon eredményesen védekező típus volt. Elterelte a figyelmet, aztán a toroknak ugrott, és máris kész volt az ellenfél.
Ami a szukákat illeti, az első bulldogom Cherokee nagy volt minden tekintetben, Slinghot Kennels Gr. Ch. Shotsie-ja rossz természetű volt, Cash Money Brothers Voodoo-ja igazi rémség volt. Azt mondhatnám, hogy Competition Kennels Trixie-jét találtam a legjobb harcosnak, valamint a „dead game Adeena szukát. Ezek voltak a legjobbak.
És a saját kutyái közül kik, és miért voltak a kedvencei?
C.K.: A kedvenc kanonm a „dead game” Too Slick volt. Bobby Hall kutyája megölte egy harc során, de mivel kutyája nem hajtotta végre a kortézit, számomra ez győzelem volt, mert mi még a teljes összeomlás szélén is végrehajtottuk a szkreccset.
A kedvenc szukám a jó öreg Cherokee volt. Ő mindig teljes erőbedobással küzdött, így vált híressé, és tett minket is azzá.
Mit gondol Tant Bruiserjéről, mint verseny- és tenyészkutyáról?
C.K.: Tant Bruiserje számos kiváló utódot nemzett, versenyzőként egyszer nyert, amikor is ellenfelét megölte.
Pályafutása során rengeteg mérkőzésen vett részt. Melyik volt a legemlékezetesebb?
C.K.: Valóban sok meccset láttam, nehéz egyet kiemelni közülük. Talán a Voodoo és Adeena mérkőzés jut először eszembe.
Voodoo legyőzte a kétszeres győztes és kétszeres gyilkos Amí-t (Ch. Tramp x Brown Sugar), aki Adeena anyja volt. Amikor Adeena már lesántult, kortézi szkreccset kértek, nagy nehezen összeszedte magát, végigcsinálta, amit kellett, és meghalt.
A legeslegjobb meccsnek tartom az én Cherokeem és a Toxic Kennels Blondie-jét (komoly Art utód volt). Az elsőtől az utolsó percig kitűnő volt.
Kit tart a legjobb versenytársnak?
C.K.: Nálunk rengeteg kiemelkedő tenyésztő van, akikkel megtisztelés küzdeni. Slingshot Kennels, Cash Money Brothers Kennels, Toxic Kennels, Hardhead Kennels, Chicago Bulldogs, Slim Jim, Ramrod Kennels, és sorolhatnám a végtelenségig.
A szakmai titkok elárulása nélkül mondana valamit a felkészítési programjáról?
C.K.: A kemény munkát semmi sem helyettesítheti. Amit befektetsz, az megtérül. Az újoncok tudományos módszerekkel próbálkozhatnak. De minden a jó ellátáson, a rendszeres gyakorláson és a józan észen múlik. Nem nagyon hiszek a futópadokban, ez csak az esős napokon jó. De hiszek abban, hogy a kutyáddal együtt töltött idő, sok sétával, szoros kapcsolatot hoz létre az állat és ember között.
Keményen edzünk, főként birkózunk és bokszolunk. Verekedünk –ez az igazi sport: ember ember ellen. Ha veszítesz, az egyedül a te hibád, és nem mondhatod, mint pl. a futballban vagy baseballban, hogy nyerhettünk volna, ha Jimmy nem rúgja mellé, vagy nem üti ki. Így legalább pontosan felmérhetem, mikor kerül jó formába a kutyám, és jómagam úgyszintén.
Mit gondol, hogy ezek mellett az új törvények mellet, mit tartogat a jövő e sport számára?
C.K.: Pillanatnyilag elég homályosnak látszik e kutyasport jövője. Valóban sok konfliktusunk van a törvénnyel. De ez szerintem csak arra vezethető vissza, hogy a pitbullok rossz kezekbe kerülnek, olyanéba, aki nem tud bánni velük, csak annyit tud róluk, hogy azt mondja: öregem, van egy pitbullom!
De ameddig léteznek kutyák és emberek, akik hajlandók áldozni arra, hogy részesei lehessenek ennek a versenynek, addig él a sport. Ki kell hozni belőle a jó oldalát, mert ha jó a küzdés, akkor nagyon jó, de ha rossz, akkor nagyon rossz.
Nagyjából ennyi, amit el tudok mondani. Köszönöm a lehetősége.
Én is köszönöm, hogy időt szánt ránk, és megosztotta velünk tapasztalatait.
Gr. Ch. Bronson Shockely Header-je ellen
(S.D.J. szeptember-októberi szám, 1996., Barney Fife)
Négy meccs megnyerése után Calvi Lanier megvette Fergie Ch Bronsonját. Bronson elsöprő támadásairól, erős, pusztító szájáról vált híressé. Egy óránál tovább kevés meccse tartott. Bronson egyik áldozata a 2xW Tadpole volt, akinek anyja a nagy tenyésztő Boyles Dirty Mary ROM-ja, apja pedig Thrift Ch. Bobby Jr.
A fekete Bronson erős felépítésű, félelmetes bulldog kutya volt a Patrick tenyésztésből, ősei közt Zeboval és Arttal. Bronson apja egy Man Chu nevű kutya. Boliotól és egy Gr. Ch. Hank x Red Baby szukától. Man Chu egy hosszú meccs után megállt, és ez árnyékot vetett Bronson jelentős teljesítményére.
Bronsno anyja, Cat Woman, Dave Adams tenyészetéből származott, abból az időből, amikor Zebo és Art is az övék volt. Felesleges megemlíteni, hogy akkoriban ők voltak az USA-ban a két legerősebb harapású kutya.
Mint az erős szájú kutyáknál általában előfordul, Bronson is komoly sérüléseket szenvedett a fején és a szájában hevesen védekező ellenfeleitől.
Calvin elhatározta, hogy kipróbálja új kutyáját, és elterjedt az a pletyka, hogy Bronson megállt egy próbán. Meghallotta ezt Lee Shockely és elhatározta, hogy kihívja a 4xW-t egy bemutatkozásra váró kutyája ellen. Lee kezdő volt a szakmában, de hamar beletanult, és nyert is pár meccset. Láttam egyik kutyáját: Gotcha elsöpörte Pitt Red Dogját. A háromszoros győztes Gothca kivételes kutya volt, és csak egy zöldfülű újonc által elkövetett tévedés miatt nem lett bajnok.
Tehát Lee több egymást követő győzelem után kihívta Bronsont Chinaman egyik fia, Headerje ellen.
Header anyja Greenwood Deltájának utódjától, Snooty-tól származik, Deara édestestvére volt; tehát az Eli/Snooty keresztezésből származott, egy kis Greenwodd beütéssel.
Header keménykötésű, vörös-fehér színű volt. Lee szerint ő is megállt egy kétórás próba végén. Header mégis nagyon jó képességű kutya volt, és bátran állta a versenyt a nála nagyobbakkal is. Mivel Header részben az én tenyésztésem is volt, fogadtam Bronson ellen.
Akkoriban Bill is kezdő volt még, de Lee-hez hasonlóan, gyorsan tanult, nyerte a meccseket – Tom Garner tanácsaival. Bill udvarias volt és mindenkitől kész volt tanulni. Bronson a fénylő fekete szőrű, erőtől kicsattanó kutya jó munkát végzett Bill keze alatt.
A mérkőzés helyszínén csak egy tető volt fölöttünk, falak nélkül, és a fagypont alatti hőmérséklet. Header kisebb volt Bronsonnál és 20 percig vezetett. Aztán Bronson ereje és nagysága kezdett megmutatkozni, és egyre többször küldte földre Headert. Az 50. percre Bronson teljesen uralta a helyzetet, Header sírt, de keményen ellenállt. Bronson Header fölé került, de egy jó kis orrmunka után ő is éneklésre kényszerült. Patthelyzet állt elő, egyik kutya sem tudott új akcióba fogni. Két órán keresztül a kutyák ugyanabban a pozícióban maradtak. Nem volt újrakezdés, egyik kutya sem tudott kiszabadulni a másik fogásából. Fat Bill hiába próbálta rábeszélni Calvint, hogy vegye ki Bronsont, Lee pedig nem akarta Headerrel. Egyértelmű volt, hogy Header nem akar tovább menni, 3 óra 10 perckor végre új fogást kezdtek, és Bronson óriási szkreccsével megnyerte a Gr. Ch. címet.
Captain America Ant B-je
(A The Calendar 2001 november-decemberi számából, Jitsy cikke – Captain America Cennels)
Ant B 1996. 08.20-án született, Captain America tenyésztésében. Vérvonalán az elmúlt évtized legjobbjai álltak, mint Ch. Bolt Action ROM, Gr. Ch. King Arthur, Gr. Ch. Midnight vagy Ch. Jeep ROM.
Első meccsét 43 fonton New Jerseyben vívta, a Slaughter House 1xW Asia-ja ellen. Barátunk, Pound for Pound ott volt, és szerinte óriási volt! Nagy tetszés fogadta a gyönyörű külsejű kutyánkat, de ebben a sportban csak tetszetős külsővel nem lehet túl messzire jutni.
Ant B kezdettől fogva kedvenc helyén, a mellkason dolgozott eredményesen, és egy órán belül vége lett a meccsnek. Előbb is befejeződhetett volna, de nem jutottam szabad fogáshoz. A nyertes Ant B!
A következő meccs 2000 októberében folyt le. Pikes Pete-t kértem fel segítőnek a felkészítésben. Pete készítette fel és engedte King Arthurt mind az öt mérkőzésén, és örömmel vett részt Arthur egyik unokájának a felkészítésében is.
A Laz 187 Kennelsnek volt egy MayDay-től származó szukája. Chencaha névre hallgatott, és Havana Chico nevezte be.
Keményen kezdtek egy erős ütéssel Chico és emberei nagy tetszésére. Egy néző 5 kilót tett fel erre a MayDay szukára. De Art B kiszabadult kényes helyzetéből, kedvelt helyére vetette magát és a 40. percre a MayDay szukát már csak szárnyak menthették volna ki a bajból. Ez egy órán át tartott. Nyertes: Ant B!
A harmadik meccs 2001 márciusában volt. Ez látszott az eddigi legkeményebbnek az eddigiek közül. Ming Man és emberei New York-ból jöttek nagy titokzatoskodással. A fürdetéskor megkérdeztem, mijük van, de még mindig nagy titokban tartották. Ezzel csak az volt a gondom, hogy ha nyerek, egy senki ellen nyerek, de ha vesztek, az ő kutyájuk lehet Champion. Végül kiderült, hogy Ch. Tweet Tweet van velük, akit jól ismerünk. Egy három órás meccsen verte meg a mi kutyánkat, King Arthur egyik lányát.
Captain America ezt megtudván, minden fogadásunkat állta, majd megjósolta, hogy 1óra 40 perc alatt nyerni fogunk!
A mérkőzés elkezdődött és Tweet jól alkalmazta védekező stílusát. (Az egyik legjobban védekező kutya volt, akit valaha is láttam). Megragadta Ant B fejét oldalt, és úgy tűnt, hogy már soha sem fogja elengedni. Ant B húzta-vonta egy darabig kevés eredménnyel. Aztán rájött, hogy akárhányszor megfordul, mindig marad nála egy darab Tweet-ből. Így is tett egy órán át, és Tweet láthatóan kikészült. Ant B egyre jobb fogásokkal élt, végül elérte a kedvenc pontját, és ez eldöntötte a meccset.
Bár az ő kezdésük jött, Tweet-et csak a sarokban láttuk. Ant B kiszabadulván a túl sokáig tartó fogásból, frissebben támadott. 1 óra 43 perckor Tweet-et kivették, és kortézit csinált. Alig tudtuk visszatartani Ant B-t, hgoy Tweet-ből még egy darabot ki ne vegyen.
Győztes: Captain America Ch. Ant B-je!
Captain America 3 percet tévedett az előrejelzésében.
Amint írom e sorokat, Ant B második almát hozza éppen a világra. Remélem, róluk is sokat írhatok majd.
Tant Gr. Ch. Yellow ROM-ja
Fletcher Chavis Ch. Yellow John ROM és Miss Jocko (2x győztes, nem hivatalosan ROM) utódjaként született 1983 szeptemberében. Ezen alom hat kiskutyájából három híressé vált: Gr. Ch. Yellow Rom 6xW, STP Ch. Sassy-ja és Gainer Gr. Ch. J.R-je, 5xW.
Yellow első meccsét 14 hónapos korában nyerte, 51 font súlyon 54 perc alatt, 1984 novemberében Sineath Tojo-ja ellen.
Másodszor 53 fonton győzött 50 perc alatt Kitten Roscoe-ja ellen.
Harmadszorra Pact Kunk Fu-ja ellen nyert 30 perc alatt, 1985 szeptemberében. Kétéves korára már Champion volt.
Mindenki abban a hitben indult ellene, hogy meg tudja állítani visszafogott stílusa miatt. Ilyenek voltak: Hebie Pact Carolinából, Jackie Spruill és még sokan mások.
Ezért indította Herbie Pact Bo-t Yellow ellen 1986 januárjában. Bo-t Brantley Millertől vásárolták, Ch. Paladin fia volt. Ő tartott ki a legtovább Yellow ellen, 2 óra 37 percit.
1986 májusában Harry Hardgroves Rufus Jr. kutyájával próbált győzni ellene 52 fonton, de nem sikerült. A meccs 53 percig tartott.
Így Yellow három éves korára már Grand Champion lett.
Utolsó meccsére Pact hívta ki POP nevű kutyája ellen 50 fonton. Tant még meg is borotválta Yellow-t, hogy súlyának megfeleljen. 1986 szeptemberében találkoztak, de egy óra 15 perc alatt POP veszített.
Sokan úgy gondolják, hogy Yellow-t könnyű legyőzni, mert csak az erejét használja. Bármit is csinált ellenfele, Yellow csak állta a sarat. És ez mindig elég volt a győzelemhez. Herbie Pact sem jutott vele semmire, hiába próbálta meg többször is.
Brantley Miller, Mr. Burns, Frank Jacobs, Harry Hardgroves és mások szerint is Yellow története arról szól, hogy éppen csak annyit tett, hogy ellenfele előtt ott állt.
Halálának idejét homály fedi, egyesek szerint 1992 körül hunyt el. 1993-ban került a ROM listára 5 ROM ponttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése