[Köszönet duaöz-nek]
Captain America Ch. Dozer-je
(The Contender, 2002. szeptember-október)
Dozer 1999.07.03-án született Ch. Pugsley és egy Carver/Fiorilla szukától. Telepünkön akkoriban ők voltak a legnagyobb kutyák. Viccesen azt beszéltük, hogy íme, itt a jövő nehézsúlyú világbajnoka. Mint egyik őse, Gr. Ch. Hank.
Dozer a háromtagú alom legnagyobb tagja volt. Nevét akkor kapta, mikor lemérték először és a mérleg majdnem 20 fontot mutatott. A második legnehezebb kutya volt, aki a telepünkön született. Iskolázása során nem lehetett tudni, mivé válik majd, hiszen minden ellenfelénél sokkal nehezebb volt. Hogy pontosabb képet kapjunk róla, szerveztünk neki egy helyi meccset.
G. Tigernek volt egy öreg, nehéz súlyú Red Boy származású kutyája, akit alkalmasnak találtunk. Tiger már a 60-as évekből fogva benne volt a kutyavilágban és nagyon szerette a Red Boy kutyákat.
Tiger és kutyája, Booboo pontosan érkezett a mérkőzésre. Erős hóesés volt. Számos újrakezdés után, különböző fogásokat alkalmazva kettőjük közül Dozer látszott erősebbnek, sok pontot gyűjtött össze. Mindkét fél szkreccse után 1:02-kor Booboo-t kiszámolták. A bíró Red Line Len volt. Dozer 21 hónapos korában aratta első sikerét. Mindenki élvezte a meccset.
Egyetlen gond a súly volt. Megfelelő ellenfelet nagyítóval kellett keresni. De azért találtunk a Central Illinois Boys-nál. A Clean Kane nevű kutyájuk Gr. Ch. May Day-től származott. A bíró Farmer volt. Kane 5 fonttal kevesebbet nyomott Dozernél. Erős és kemény szájú, mellre támadó kutya volt, de ez nem tudta ellensúlyozni Dozer méretét és erejét.
Dozer ráakaszkodott ellenfelére, fejjel védekezett, de el nem engedte. A CIB-nek ki kellett venni kutyáját 1:24 után. A mérkőzést mindenki jónak találta és a CÍB fiúkkal együtt reggelizve mindent békésen kitárgyaltunk.
Dozer teljesítőképességével még mindig nem voltunk teljesen tisztában, mert csak annyit mutatot, ami egy éppen folyó meccsen elég volt a győzelemhez.
Következő ellenfelünk a New York-i Big Apple Boys, már igen kíváncsi volt Dozerre. A bajnoki címmel a tarsolyunkban már én is izgatottan vártam, mi fog történni. Bíró Green Beret volt, a kutyák azonos súlyon mérlegeltek, de Dozer nagyobbnak látszott. Big Apple kutyája, Stone a Gr. Ch. MayDay vérvonalból származott. Dozer gyors iramban kezdett és ellenőrzése alá vonta a MayDay kutyát. Egyszer került csak szorult helyzetbe, mikor Stone talált egy nagyon jó fogást az állkapcsán és erősen tartotta. De Dozernek sikerült a maga javára fordítani a helyzetet nagy kárt okozva Stone száján.
Több szkreccs után Stone-t kiszámolták és Dozer egy szép kortézit hajtott végre. Ez volt Dozer legjobb szereplése.
Három győzelem után kezdtem megkedvelni Dozert. Most már 3 éves múlt és készen áll az újabb megmérettetésre.
Köszönet Buckshot Dave-nek és Captain America-nak a segítségükért, valamint a Big Apple Boys-nak az együtt töltött kellemes órákért.
Competition Kennels: Hogyan válasszunk egy új kölyökkutyát?
Üdvözlet az olvasónak! Ez a cikk arról szól, hogyan válasszunk ki egy kölyköt a telepünkre vagy telepünk első tagjának.
Először is alapos tájékozódás szükséges. Minden egyes vonalnak megvan a saját jellegzetessége. Neked kell kiválasztanod, melyik érdekel. Pl.: Gr. Ch. Art kutyáknak erős szájuk van, a Red Boy-ok küzdeni tudásukról híresek, a Snooty kutyák izmosak. Egyes vonalakat a szívükért tenyésztenek.
Természetesen fontos, hogy a külsejük után ítélve tetszetős legyen.
Keresd fel a lehető legtöbb tenyésztőt, vizsgáld meg a lehető legtöbb almot. Ha egy valódi harci kutyát keresel, ne sajnáld a pénzt a leghíresebb tenyésztőtől.
Első szabály: a legfontosabb, hogy ne vegyél kutyát olyantól, aki nem meccseltet vagy legalább komolyan ki ne próbálná kutyáit. Számomra ez azt jelenti, hogy nincs elég bizalma, hogy fogadjon a kutyájára, azaz nem igazi sportember. Jó teljesítményt nyújtó kutyát szeretnél, de ha a kutya szülei ilyenek is voltak önmagukban, ez még nem biztosíték, hogy ő is az lesz.
Győztes vagy jól kipróbált vérvonalból akarsz vásárolni: bizonyosodj meg róla, hogy a szülők már részt vettek meccseken vagy próbákon. Inkább választanék egy kutyát két kipróbált szülőtől, mint kettő olyat, aki még nem volt próbán.
Ha igazi jó kutyát akarok, akkor kipróbált állományból kell válogatnom. Jó kutya ott van, ahol megtalálod. A tenyésztőkkel szemben mindig légy résen, amit mondanak és amit látsz, nem biztos, hogy egyezik. Például, mutat egy kutyát és azt állítja, már háromszor is nyert, te pedig egyetlen karcolást sem látsz rajta.
Igazi tenyésztőtől vásárolj, ne pedig kutyarajongótól.
Ha a kiszemelt kutya szülei, nagyszülei és dédszülei győztesek (ráadásul ROM-ok), nagyobb esélyed lesz a sikerre, mintha csak azért vennél meg egy kutyát, mert az anyja vörös orrú és az apja csíkos.
Legjobb, ha meg is tudod nézni a hirdetett kutya apját és anyját.
Próbáld meg jól kiismerni a partnered: becsületes ember? Jó híre van? Tud referenciákat adni arról, kik vásároltak tőle kutyát? Jól bánik a kutyáival? Tiszta-e a telepe? Szavahihetőnek tűnik?
Betegnek látszó kutyát jó pedigréje ellenére se vegyél, mert ráfizethetsz!
Olyat vegyél, akinek jó a pedigréje, jó a mozgása és teljesen egészségesnek látszik. Elvégre a te pénzedről van szó, neked kell élned vele, felnevelned és jó versenyzővé tenned. Ha ezeket a tanácsokat észben tartod, jó úton jársz.
Airtight Kennels Ch. Big Daddy-je
(The Contender, 2002. július-augusztus)
George barátom vett egy szukát Bob Pitt-től, amikor az kiszállni készült a kutyás üzletből. Néhány évvel később, amikor én kezdtem el, vettem egy kant, akit Gr. Ch. King Arthur unokájának mondtak. Amíg vártuk, hogy megérkezzenek a pedigrét igazoló papírok, pároztattam George kutyájával. A papírok meg is érkeztek, így kiderült, hogy nem Gr. Ch. King Arthur unokája, mire én visszaadtam a kutyát. De megőriztem egy Morana nevű kölyköt, és George megtartotta Big Daddy-t. Morana határozottan jó versenykutyának bizonyult, de egy véletlen lánc-balesetkor meghalt. Big Daddy-t szépen felnevelték, ám kétéves korában megharapott valakit, és ahelyett, hogy elaltatták volna, nekem adták. Sokat foglalkoztam vele, aztán próbákra vittem, és olyan jónak bizonyult, hogy elhatároztam, mérkőztetni fogom.
Animal Steel Kennels Floridából jött. Volt némi vitánk a bíró személyének kiválasztása körül, eredetileg Scratchlinert jelöltük ki, de végül Clam Bar Boys-t választottuk.
Az Animal Steel kutya igen keményen kezdett, de 10 perc múlva Big Daddy már játszott vele. A 17. percben Animal Steel School boy-át újra kezdésre küldték. A 28. percben fogást kaptak, School Boy-nak kellett volna szkreccselni, de már nem tudott.
Big Daddy második meccsén Farmer Hawk-ja volt az ellenfele, Captain America Ch. Redjének alomtestvére. A felkészülés nem volt problémamentes, Big Daddy súly alatt volt. 500 $-os foglaló volt és a tét is 500 $ volt. Fontosnak tartottuk ezt a meccset, bár több dolog is Big Daddy ellen szólt: nem túl jó az egészségi állapota, az utazás, a kis súly.
Farmer Hawk-ja pontosan 52 font volt. Elengedtük a kutyákat és a harc egy órán át kiegyenlített volt. Bár Hawk következetesen ment előre, Big Daddy állandóan rácsimpaszkodott. De 2 óra múlva már Big Daddy egy zsák csonthoz hasonlított. Már azon morfondíroztam, hogy kiveszem, de a szeméből láttam, hogy kész tovább küzdeni. Jó pár szkreccsen túl volt már mindkettő. 2:09-kor Hawk-nak kellett volna szkreccselni, két lépést tudott tenni, aztán kiszámolták. Big Daddy kortézit csinált. A meccs után Big Daddy 50 fontot nyomott. A Shoalin Kennels infúziót adott neki, olyan rossz állapotban volt, hogy féltünk, elveszítjük őt. Otthon hetekig ápoltuk, míg felépült.
Egy év pihentetés után ismét Captain America Ch. Redjével akartuk meccselni. Mivel a helyszínben nem tudtunk megegyezni, várnunk kellett egy darabig. Amikor végre mindent elrendeztünk, 7 hét volt előttünk a meccsig. Hosszú volt ez az idő, de Big Daddy-t jól felkészítettük. Nagyon bíztam benne, remek formában volt és szemmel láthatóan tudta, mi fog történni, sőt izgatottan várta. Partnerem Smitty & Black Ice Kennels volt. Egy nappal a mérkőzés előtt érkeztünk. Big Daddy túlsúlyos volt, és ismét a Shoalin Kennels segített ki: néhány cm3 Dex-től Big Daddy egy óra múlva súlyánál volt.
Aztán Farmerékkal együtt vártuk a meccset. Senki sem adott 20, de legfeljebb 40 percnél többet Big Daddynek. Azt mondták, kifizetik a foglalót helyettem, és menjek haza nyugodtan. Én csak nevettem rajtuk, és azt válaszoltam, hogy nagy meglepetésben lesz részük, Big Daddy szuper formában van, nem úgy, mint előző meccsén, hála Scratchliner segítségének.
Redet még sosem láttam és első pillantásra mély benyomást tett rám. Olyan volt, mint egy miniatűr bika, erősnek és harciasnak látszott. Be kell vallanom, kissé ideges is lettem. További ijesztgetésül a nyakörvén a következő felirat szerepelt: „Ha szereted Daddy kutyád, jobb, ha kiveszed!”
A meccset 54 és fél fonton kötöttük le. Daddy pontosan annyi volt, Red fél fonttal súly alatt volt. Pénzfeldobással döntöttük el, kit fürdetnek először: Redet. Aztán már benn is voltunk a ringben és elengedtük a kutyákat.
Red nekirohant Big Daddy-nek és a mellébe mart. Daddy keményen megragadta Red pofáját és néhány pillanat alatt megszabadult tőle. Big Daddy mellkasa helyén szétkent massza látszott. Aztán Big Daddy lábra támadott vérző sebet okozva. Red ismét Daddy mellén volt, és ez így ment egy darabig.
20 perc múlva rosszra fordult Red helyzete. Már három vérző sebet kapott. Újrakezdést kértek. A Captain fogott és Red szkreccselt. Egy perccel később én fogtam és Big Daddy szkreccselt.
A 40. perc felé Big Daddy elsöprő támadást indított, de Red nem adta fel. Big Daddy azonban szünet nélkül támadott. Captain ismét fogott és Red tétovázás nélkül, de botladozva nekiindult és összeesett. Nem tudott felkelni, kiszámolták.
Airtight Big Daddy-je győzött!
Köszönettel tartozom Scratchlinernek, Shoalin Kennels-nek, Smitty & Black Ice Kennels-nek, Nestornak, Farmernek, First Grade Kennels & the Boys Clubnak a segítségükért és a rendezésért.
De legfőképpen Captain-nek köszönöm, hogy igazi sportember lévén lehetőséget adott Ch. Red legyőzésére.
Leprechaun: Szempontok
(A cikk csupán a képzelet szülötte)
Mióta az USA-ban élek, rengeteg bemutatót és kutyát láttam, de kevesen tettek rám ilyen mély benyomást ügyesség, száj és küzdeni tudás szempontjából. A kérdés mindig ugyanaz: együttesen megtalálhatók-e ezek a tulajdonságok egy kutyában? Egyet vagy kettőt könnyen tapasztalhatunk, de nagyon sok meccset kell végignéznünk ahhoz, hogy egy igazi jó kutyát találjunk.
2000-ben egy találkozón Mexikóban láthattam néhány remek kutyát, de kiemelkedően nagyot nem. Spanish Kennels Flash mérkőzése Porque Morque Arizonája ellen, vagy Over the Top Freak-je gémség tekintetében például igen jó volt, de a többiek közül csak BMW 3xW T.J.-jére emlékszem.
Mint mondtam, rengeteg meccset láttam az Államokban mindenfelé, de kevés rendkívüli kutyát. A legerősebb harapású az Old City Kennels Gr. Ch. Wacko-ja volt, igen gyors kutya, hihetetlen szájjal. Ahányszor kinyitotta a száját, csont törött! Nem volt igazán durva kutya, de 110 %-os teljesítményű a szája. Továbbá felmerül a kérdés: mennyire volt Wacko gém? Semennyire.
Az összes meccsét 42 percen belül nyerte. A negyedik meccsét, melyre én készítettem fel, 36 perc alatt nyerte, az 5xW Scooter & Joe Ch. Retard-ja ellen. Retard Wacko féltestvére, erősebb, keményebb és jobb szájú Wackonál.
Vannak, akik Retardot tartják jobb kutyának.
A Dead Serious Kennels 2xW Lockdown Rudy-ja elleni meccsen igazán gém volt. 1:18 múlva Rudy-t ki kellett venni. Rudy előzőleg nyert két 4xW kutya ellen is. Sajnos én sosem láttam mérkőzni Retardot, de azt hiszem rendelkezik minden olyan jó tulajdonsággal, ami hamarosan Grand Championná teheti.
Egyszer láttam S.C.K. Ch. Nico-jának a fiát meccselni. Ő volt S.C.K. 4xW Ch. Awesome Buck Rogerje. Láttam a 4xW Firm Ch. Max-ja elleni meccsen, ahol a Grand Champion címet szerezte. Buck Roger azon az éjszakán minden képességét bemutatta.
Ami Maxot illeti valóban jó volt ő is, és örülök, hogy egyáltalán életben maradt.
Megemlíthetném még Clay Hill Kennels Scrappy Joe-ját, aki bírta az említett három jó tulajdonságot; a Hard Core Kennels Ch. Punchie-je 2:19 alatt nyerte el a Champion címet; Cam II. 2xW Jethrow-ja, egy kis fekete kutya csonttörő szájjal, rendkívüli képességekkel; Hard Core Kennels 2xW Bolo-ja, aki a bajnoki címért folyó mérkőzésen döntetlennel végzett a New Era & Brown Ready Kennels valóságos erőgépe, Bullwinkle ellen.
Továbbra is készen állok arra, hogy az elkövetkező meccseken nyitott szemmel figyeljem a kutyákat, és felfedezhessem az új tehetségeket.
Leprechaun: Beszámoló a The Bear’s Winter Show-ról
Jó szervezés, szórakoztató bemutatók, nagy tömeg, de nyugodt kikapcsolódás. Megismerkedhettem Mr. David Tant-tel, őrá is nagy hatással volt, mint egyébként mindenkire a Clay Hill Kennels Shyn szukája. Néhány hónapja ő is látta fivérét, a Clay Hill Kennels Scrappy Joe-ját. Közösen alakítottuk ki véleményünket, hogy Scrappy Joe remek kutya, és úgy látszik az egész alom ilyen.
Ami Cam II. Jethro-ját illeti, jól dolgozott. Láttam már Észak-Karolinában is, 15 perc alatt nyert. Ezen az éjszakán is erős volt, de a floridai időjárás úgy látszik, kissé lelassította.
A Clay Hill Kennels OZ-ja kétségkívül a legjobb úton halad a bajnoki cím felé!
Pompano Kennels Contact-ja határozott fellépéssel győzött. Jó formában lévő jó kutya, egy keresztezés, ami sikerrel kecsegtet.
Nightmare Kennels Cornbread-jéről el kell mondanom, hogy erős harapásúnak látszik, de ellenfele nem bizonyult méltónak. Remélem más meccsen jobban megismerhetem.
Végezetül köszönet a kutyatulajdonosoknak és rendezőknek egyaránt a kellemes szórakozásért!
Interjú CAM II-vel
(Készítette: Laurent a Choosing One Kennels-től)
L.: Hogy került kapcsolatba az amerikai pitbullokkal?
CAM II: Egy barátomnak volt egy vörös orrú Krypto nevű kutyája, akit nagyon megszerettem. Krypto igazi sportkutya volt.
L.: Mikor és milyen vérvonalból származó kutyákkal kezdett?
CAM II: 1987-ben egy ismeretlen vérvonallal.
L.: Ki segített a kezdeteknél, és ki volt a fő tanácsaódja?
CAM II: Nagyon sok segítséget kaptam Byron Williams-től a Bulldog Heavenből és Plumber Rontól. A későbbiekben Tom Garnertől és a Try Valley Kennels-től. Még ma is tanulok, és nem hagyom abba. Byron Williams és Try Valley voltak a mentoraim.
L.: Ma legalább 120 kutyája van, hogy tudja gondjukat viselni?
CAM II: Amikor külön dolgozom egy-egy kutyával, a feleségem gondozza a többit: etetés, itatás, takarítás ilyenkor rá hárul. Naponta 3-8 órát szánunk a kutyákra, a feleségem társam minden feladat elvégzésében. Igazi partner.
L.: Hány győztes van a telepén?
CAM II: 3 bajnokom (Champion) van, négy kétszeres győztesem, ebből három már „nyugdíjba vonult” és számos egyszeres győztesem.
L.: Meglehetősen jó eredményeket ért el, mit szól ehhez?
CAM II: Jó kutyákkal lettem megáldva, és vigyáztam, hogy ne rontsam el őket.
L.: Mit tart a legfontosabbnak az arénában?
CAM II: A kidolgozott befejezést.
L.: Melyik kutyáját becsüli a legjobban és miért?
CAM II: Ch. Slim Shady-t. Remek felépítésű, szuper gyors és nagy befejező. Ezt a stílust kedvelem a harcban. Slim Shady kétszer nyert Best in Show címet, legyőzött egy 2xW kutyát és egy nagyhírű egyszeres győztest, aki egy 4xW kutyával szemben nyert már.
L.: Ki volt a legjobb kutya, akivel valaha találkozott?
CAM II: Egy Byron Williams tenyésztés, To the Wood nevű. Istenem, micsoda egy kutya volt!
L.: Van pár jó régi vérvonalból származó kutyája is, ugye?
CAM II: Igen, nagyon szeretem őket. Clouse, Hemphill és Wallace igazi bulldogok.
L.: Jól ismeri a Cottingham vérvonalat is.
CAM II: Igen, remekül tudnak dolgozni. Igen ígéretes utódokat is produkálnak. Van egy tiszta Cottingham kutyám, igazi kincs, 2xW Red Man.
L.: Sokat utazott mindenfelé, mit tapasztalt: az időjárás befolyásolta a teljesítményt?
CAM II: Természetesen. A Délen felkészített kutyák jól teljesítenek Északon, de az ellenkezője nem áll. A magasság is szerepet játszik, de nem túl nagy mértékben.
L: Mit tanácsol kezdőknek?
CAM II: Kezdjenek! Amikor csak tudnak. Ha-ha-ha….
L.: Hallott-e jó európai kutyákról?
CAM II: Egy brazil barátomtól tudom, hogy léteznek jó szervezetek odaát. Arról is hallottam, hogy Írországban van néhány nagy Busenbark kutya.
Köszönjük az interjút és a vendéglátást. Minden jót kívánok a 2003-as évre!
Ezt az interjút a szerbiai Dejan Marić barátom készítette, aki egy nagyon jó újság, a Srčanost Magazine szerkesztője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése