Bros' Champion Blinky ROM

Szeretnék nektek elmondani egy történetet egy kutyáról, amelyet egyszerű házőrzőnek szántak, de, ahogy majd a történet is felfedi, valami teljesen más lett belőle.

A Bros Boys kenneljében született 1987-ben. Bros eladta egy srácnak, akinek mint házőrzőnek és társnak kellett és mint arrafelé sokan mások, ő is szeretett volna egy olyan  kutyát, aminek a papírjában „nagy nevek” szerepelnek. Néhány év múlva ez a srác meg akart szabadulni a kutyától, mert az „játékból” megölt néhány kutyát az utcában. Ezután visszavásárolta a Bros kennel, egy darabig itt is maradt. Itt tartózkodása alatt Bros igazi kihívás elé állította, ahol ígéretes állatnak bizonyult. Minden ellenfelét könnyedén kezelte, kitűnő természetes állóképességet mutatott, megfűszerezve egy csomó tehetséggel és pit-intelligenciával. Röviddel ezután megvásároltam ezt a kutyát, meglehetősen olcsón, talán mert sajnáltak, mivel nem voltam sikeres a kutyákkal és csak segíteni akartak egy kicsit.

Frank Rocca & Blinky

Blinky – ahogy Bros hívta – egy gyönyörű red nose volt, közel tökéletes küllemmel és nagyon hasonlított híres apjára. Akkoriban kapcsolatba léptem jó néhány ismert kutyással, hogy összehozzunk egy meccset velük, de ilyen-olyan okokból kifolyólag nem jártam sikerrel. Egy idő múlva kaptam egy hívást a Scarface Bros-tól. Azt mondták, hogy lekötöttek nekem egy meccset J.B. és G. ellen. Megegyeztünk a súlyban és egyekben. Ismertem ezeknek a srácoknak a reputációját. Tudtam, hogy mindig jó kutyával jönnek. Ahogy a felkészülés simán ment és a kutya is egyre erősebb lett, én egy kicsit magabiztosabb lettem, mert ez volt az első alkalom, hogy formába hozzak egy kutyát, de Brosék segítségével komolyabb problémák nélkül mentem ezen keresztül.

A meghatározott napon J.B. és G. megjelentek az ő Chester kutyájukkal, aki Mr. Bulldog’s Champion Spike és Tug párosításából származott. Mindkét kutya megfelelő súlyban volt. Magát a küzdelmet úgy tudnám leírni, hogy egyoldalú ügy volt. Blinky volt az agresszor és Chestert folyamatosan a pit falainak vezette, nagyon gyorsan mozgott és igen keményen büntette Chester testének elülső felét. 1:23 után J.B. kivette kutyáját, hogy megmentse életét, de túl késő volt.

Valamivel később a Ravotboys kihívott engem. Ők igazi dogmanek, akik nem féltek senkitől és elfogadtak minden kihívást. Csúcsnak gondolták kutyájukat, egyrészt mert nagyon jókat mutatott rolljai során, másrészt pedig, mert egy nagyon jól tenyésztett kutya volt. Apja Champion Ben volt, egy négyszeres győztes, aki Anderson’s Buck és Bryant’s Pepper pároztatásából született. Anyja Bros’ Hope, aki Rigg’s Red Boy X Patrick’s Lahoya kombinációból született, kétszeres győztes és egy igazi ász volt.

Ahogy eljött a meccs ideje, ez egy más történet volt, mint az előző. Ben Jr. a földre vitte Blinkyt és ott is tartotta húsz percen keresztül. Közben végig rázta Blinkyt, neki a falnak. Mindazonáltal Blinky nagyon nyugodt maradt. Egyszer csak keményen kezdte támadni ellenfele száját, ami kissé el is bátortalanította. Ezután a húsz perc után kiegyenlített volt küzdelem, melyben Ben továbbra is támadta a mellet és a vállakat, mire válaszként Blinky az orrot fogta, majd amint esélye nyílt rá, a szájat támadta és kemény fogással igyekezett rajta is maradni. 50 percnél Ben már mindent kiadott magából, elfogyott és Blinky ekkor már a földön fekvő és védekezés képtelen kutyán dolgozott, mélyen a torokban. Az 55. percnél Ravot kivette a kutyát, hogy megmentse a további büntetéstől. Ezután mindkét kutya megcsinálta a courtesy-t.

Ezen két értékes győzelem után volt néhány ember, aki igen lelkes és buzgó volt, hogy meccselhessen velem, mivel sokan mondták, hogy Blinky a legjobb a súlycsoportban a kontinensen. Közben ezek a srácok máshogy gondolták és ez jó, mert ilyen emberekre an szükségünk, hogy ez a sport tovább éljen. Eldöntöttem, hogy egy, a Bordeline Kennelből származó bulldoggal fogunk mérkőzni, akit az Egyesült Államokból importáltak és Jesse Rod tenyésztéséből született. A híres Grand Champion Midnight fia volt. Történeteket meséltek, hogy ez a kutya elpusztította ellenfeleit és próbái során megölt két kutyát, kevesebb, mint 10 perc alatt. Némi nyomozás után világos lett, hogy ezek a történetek valósak voltak és felismertem, hogy ez egy nagyszerű pillanat, hogy megmutassam kutyám nagyságát egy olyan ellenfél ellen, akit egy igazi ásznak tartanak. Mivel a champion címért küzdöttünk és tudtam, mi van előttünk, megkértem Roberto-t, vegye át a felkészítést, ő pedig beleegyezett. Megkönnyebbültem, mivel ő egy tapasztalt és nagyon jó tréner volt. Ahogy haladt az idő, a viták egyre magasabbra csaptak, sokat beszéltek erről a meccsről, melyben mindkét részről nagy összegekkel fogadtak, sőt egy arc 500-al fogadott arra is, hogy Little Man elpusztítja Blinkyt mindössze 30 percen belül.

A küzdelem napján nagyjából 20 néző jelent meg, és mindenki tudta, hogy ez egy klasszikus háború lesz – két igazán jó bulldog vív meg egymással. A bíró megadta a jelet a kutyák engedésére, akik rögtön egymás száját fogva a pit közepén találkoztak. És, ó istenem, hírnevének megfelelően Little Man rögtön kemény harapásokkal megrágta Blinky száját. Első alkalommal halottam a kutyámat „énekelni”. Abban a pillanatban ugyanis elveszítette két fogát. Az önbizalmam kissé lecsökkent. Annak a kutyának megvolt mindene: nagyon erős volt, gyors és borzaszó keményen harapott. Blinky próbálkozott kitérni, de a kutya túlságosan erős volt neki. Nem tudta távol tartani, Little Man kemény szájával megdolgozta a hátsó és első lábakat, a vállakat. Blinky perceken belül elvesztette mindkét első lábát, én pedig azt gondoltam, mostantól csak a gameness és a szív maradt, hogy még egy ideig bírja ezzel az alligátorral. Ugyanakkor a Bros Kenneltől valaki, aki mellettem állt azt mondta nekem magabiztosan: „Azt hiszem, ez a kutya kibírja és visszajön.” Abban a pillanatban elég őrülten hangzott, mivel Blinky már egy elég nagy verést kapott. 20 perc után azonban a tempó lelassult kicsit és Blinky egyre többször tudta megoldani, hogy Little Man fején és orrán maradjon, hogy így tartsa távol magától. A következő két óra így írható le: Blinky igyekezett távol tartani az elszánt Little Mant, aki egyszer-egyszer be tudott menni, és megdolgozta az első lábakat és a vállakat, mire Blinky egy orrfogással védekezett, de hatékonyságát gátolta ebben, hogy elveszítette fogait. Furcsa látvány volt, hogy Little Man ment előre, Blinky pedig az orrát fogva hátrált folyamatosan, szinte a mellkasán csúszva – mivel elülső lábai súlyosan megsérültek. Mindketten hezitálás nélkül, futva szkreccseltek, bár Blinkynek kicsivel több időbe telt átkelnie a ringen. Két óra elteltével Little Man érzékelhetően lelassult, Blinky elkezdhetett dolgozni, ahogy ellenfele kifulladni látszott és elveszni tűnt érdeklődése (azt hiszem, sokkos állapotba került). Aztán mindketten csináltak még további szkreccseket, a közönség tapssal fejezte ki tetszését. Azonban evidens volt, hogy Little Man elfáradt, elfogyott. Blinky pedig egyre többet dolgozott a kifáradt és védekezés nélküli ellenfelén. 2:15 percnél B. kivette a kutyát. Blinky ezen győzelme ROM-kutyává tette apját, Bros’ Champion Handsome-ot (elsőként Európában!), akinek Champion Sting és Champion Ginger mellett immár ismét háromszoros győztes kölyke lett.

Röviddel ezen győzelme után Blinkyt eladta gazdája anyagi okok miatt. Walter Zwettler vásárolta meg, aki összes szukáját fedeztette vele. Olyan kiemelkedő kutyák születtek ezekből a párosításokból, mint pl. Rushin Bill’s Miss Holland, Blinci, Dooley, Champion Gremlin. Blinky végül Goran Trisic-hez került, aki szintén tenyészcélokra használta és olyan remek bulldogokat örökített, mint Champion Brick, Champion Crnka stb.