Rushin's Grand Champion "35" 8XW

Egyetlen cikk, bejegyzés illetve kép/mozgókép megjelentetésének esetében sem volt és nem is lesz szándékom illegális cselekményre, illetve annak erkölcsi elfogadására ösztönözni az olvasót.


 

Rushin’s Grand Champion 35

Egy pokolian forró Közép-Oklahomai napon láttam másodszor azt a kicsi buckskin kölyköt, mely végzetszerűen, hirtelen megváltoztatta az életemet.

Az 1980-as hőséghullám kellő közepén voltunk, már egyfolytában vagy negyven napja szenvedtünk a 100 fahrenheites hőségben [közel 38 Celsius fok], mikor kopogást hallottam az ajtónkon. Nem igazán akaródzott válaszolnom, nem pusztán a hőség miatt, hanem inkább életem egyik legdurvább másnapossága miatt. Szerencsére válaszoltam: egy olyan taggal szembesültem, aki legalább olyan rosszul nézett ki, mint ahogy én éreztem magam. Nem ismertem fel azonnal, pedig találkoztunk már egyetlen egyszer, ez egészen addig tartott, míg meg nem láttam a kölyköt a hátsó ülésen, ez vissza is rántott a kínjaimból. Valószínűleg az ember sem tudta a nevem, csak egy rövidke beszélgetést ejtettünk meg valamikor, mikor láttam, hogy sétáltatja a kölyköt; megálltam, hogy kérdezősködjek róla. Nem tudta, miből van a kutya, azt mondta egy barátjától kapta még kiskutyaként, kb 6-8 hónapja, mikor átutazott Új-Mexikón.

Nem is gondoltam többet a fickóra meg a kutyára addig a napig, néhány hónappal később, mikor megjelentek azon az égető déli órán az ajtóm előtt. A figura így szólt: „Tudom, hogy te ismered ezeket a kutyákat és azon tűnődtem, adnál-e érte nekem 35 dolcsit? Be kell vonulnom a MacAlesterbe (állami börtön az USA-ban) néhány hónapra és a feleségem nem szereti a kutyát. Felőlem oké, ha bunyóztatnád, vagy akármit is csinálnál vele.”

Az első benyomásom az volt, ahogy ott álltam és bámultam az izzadtságban fürdő haját, mely rátapadt hamuszürke arcára és nyakára (és a gyomrom cigánykereket járt a testemben), hogy azt mondom neki, tűnjön el! De egy hangocska valahol az agyam hátsó részéből azt mondta (az bizonyos őrült dogman-hang): „Hé Bill, 35 dollárért egy kölyköt sem tudsz felnevelni, nem hogy venni egyet. Talán tenned kéne egy próbát, nem?”

Azt mondtam a csókának: „Várj itt! Meglátom, van-e erre készpénzem.”

Mint kiderült életem egyik legszerencsésebb döntése volt, amit valaha hoztam (még ha abban a pillanatban nem is a legélvezetesebb). Meg kell valljam, meg sem sétáltattam az elkövetkező 24 órában. Csak beraktam egy ketrecbe a lépcső alá, majd azt kívántam, bárcsak halott lennék egy időre.

Csodálkozva emlékszem vissza, mennyire hátborzongatóan csöndes volt a kutya, egész idő alatt csendben volt, egy mukkanást nem hallatott, és a ketrecbe sem piszkított be, míg ki nem vittem sétálni. Csak ekkor vettem észre, hogy tele van bolhákkal. A fülei, a mancsai a lábújjak között, hajlataiban, mindenhol! Miután hosszan kipisilte magát, majd kiürítette beleit, első küldetésünk volt, hogy megtisztítsuk egy jó erős élősködők elleni fürdetéssel. Szinén már ekkor észrevettem, hogy sétánál ment volna minden irányba, kivétel az, amerre vinni akartam, ez a tulajdonsága megmaradt egész hátralévő életében. Ez nem volt túl kényelmes, mikor a meccskutyád ki szeretted volna üríteni. A bolha-problémával párhuzamosan féregtelenítettem, majd azon tűnődtem, nem jártam volna jobban, ha azt a pénzt, amit kiadtam érte, inkább a már meglévő huszonpár kutyám etetésére fordítottam volna. Végül is azt sem tudtam miből van ez a kutya és mik az esélyei annak, hogy megéri a beléfektetett pénzt? De most már az enyém volt, a pénzem meg elment. Annyit tehettem, hogy rajta tartottam a szemem és megnézzem, mi lesz a befektetésemből. Úgy értem, volt néhány jó pedigrével bíró kutya az udvaromon, de egyik sem nézett ki úgy, mint egy világverő bajnok, végül is ki tudja, lehet ez a kis buckskin kutya lesz az az ász, akiről minden dogman álmodik.

Már egy éves volt, így már nem tartott sokáig és nem tellett sok tápba, hogy kitaláljam, mit ér. Egy szemrevaló kis kutya volt, formás fejjel, jó testfelépítéssel és nagy fogakkal! 5-6 héttel később elhatároztam, hogy odasétálok vele a kanokhoz, hogy lássam, vajon készen áll-e? Cody nevű kutyámat választottam, egy jól tenyésztett Hank/Jesse és Bolio cross-t, akiben volt még némi „old Wallace” és Jim Williams-vér. Néhány fonttal nagyobb és fél évvel öregebb volt, mint a kis buckskin, akinek akkor még arra sem gondoltam, hogy nevet válasszak (elpazarolni egy jó nevet egy olyan kutyára, ami valószínűleg úgy is megáll?).

Csak egy indító löket lenne, csak, hogy lássam mennyire pazaroltam el a pénzem. Nem engedtem volna, hogy Cody bántsa, mivel ő már elindult és ígéretesnek látszott a rollokban és mellesleg a kölyöknek semmiféle tapasztalata nem volt. Ugyanazokat az esélyeket szándékoztam neki is megadni, amit a többi kutyámnak is, hogy meglépjék a szükséges lépcsőfokokat, habár megfogadtam, hogy egész biztosan keményebb game-tesztet fog kapni, mint a többi kutyám, mivel rejtélyes származása miatt nem bíztam benne. Levettem a láncról és óvatosan Cody felé közeledtem vele, még azzal sem törődtem, hogy felvegyek egy száj-fát, annyira biztos voltam benne, hogy semmi nem fog történni a két növendék között. Cody morgott és feszített, de mielőtt akár Cody vagy én tehettem volna bármit is, hogy megállítsuk, a kölyök megragadta Cody fejének egyik oldalát, megrántotta és átdobta a vállain és erőteljesen rázta és dolgozott a fogáson. Szerencsére eléggé tapasztalt voltam, hogy ne pánikoljak, de annyira meglepődtem, hogy néhány pillanatba telt, mire összeszedtem magam és összehoztam egy tervet, amivel szétválaszthatom a most dühösen támadó ellenséges fiatalokat.

Később, miután a hamarosan elkeresztelt kutyát visszaraktam a láncra, azon tűnődtem, mi történhetett. Hogy csinálta ez a 13 hónapos kölyök azt Codyval? Hamarosan megértettem, hogy ez nem szerencse vagy véletlen dolga volt – éppen szemtanúja voltam, ahogy az általam valaha látott legjobb pit dog beérik, elindul.

Az a bolhás ismeretlen tenyésztésű buckskin kölyök hamarosan a rettegett 35 Dolláros Kutya lett, aki zsinórban 8 szerződéses meccset nyert, vereség nélkül és hirtelen úgy vált ismertté, mint Grand Champion "35".

[ Rushin Bill úgy vélte, talán Heinzl-vér csörgedezhetett az ismeretlen eredetű klasszis ereiben. Ugyanakkor állítólagos kölykei a legendás Bolio-ra emlékeztettek. A küzdőtéren "35" rendkívüli intelligenciát és kiváló szájat mutatott hosszú pályafutása során. Utolsó csatáját 8(!) évesen nyerte, 1:30 perc alatt game-el legyőzve ellenfelét! Versenysúlya 38-40 font körül mozgott.- bad mofo]